Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
végrehajtására, a melyek a néhai prímás végrendeletében foglaltatnak. 1708 június 14-én a garamszentbenedeki konvent által írásba foglaltatják azon sérelmeket, mely szerintök Széchényi Lőrincz leányait és azok leszármazottait érte. A Vízkeletyek és Jambrikovicsok nevében is elmondják, hogy György érsek szerzett javait a család fiágára hagyta oly feltétellel, hogy Széchényi György ágának kihalása után a vagyon a leány ágat illesse meg. Most azt tapasztalják, hogy a birtokok közül György gróf többet eladott, néhányat az országot bejáró Zsigmond is elzálogosított, s Ebergényiné adósságait is a vagyon megcsonkításával fedezték. Hasonló tiltakozást jelentenek be a néhai Széchényi Márton javaira / * 412 nezve is, melyeket neki egyezségileg engedtek át. Széchényi Erzsébet elhalálozásának idejét nem tudjuk pontosan. Utoljára 1698 szeptember 8-án találkozunk vele, a midőn a győri káptalan előtt nővéreivel együtt sérelmesnek jelenti ki a néhai prímás végrendeletének intézkedéseit a leány ág jogaira nézve. 41 8 Gyermekeiről keveset tudunk ; Erzsébetről azt írja 1718 elején Széchényi Ebergényinek, hogy nagy nyomorúságra jutott, kénytelen testvéréhez, Sárához szorulni. Kisebbik fiát ő pártfogásába vette, nevelteti a nagyszombati gimnáziumban, a nagyobbik elvégezte a rhetoricát, katonának készül, vegye fel lovászai közé, jó szívvel ajánlja. Széchényi Pál érsek hagyatékának feloszlatása miatt megint baj volt ekkoriban a leányággal, nem hitték el, hogy az érsek valóban oly kevés készpénzt hagyott maga után. Érdekesen írja le a család tagjait Széchényi 1720 augusztus 6-án Ebergényinek, ki arra igyekezett apósát rábeszélni, hogy az Angranóné halálával gondviselő nélkül maradt háza vezetését rokonai egyikére bizza. A Gyöngyösi Nagyok közt több özvegy asszony van, írja, Unszustné a legöregebb, jó gazdasszony, de fiait és unokáit aligha fogja elhagyni; Madocsányi Miklós özvegyét fiai megfosztották vagyonától, a mikor Vilisi Ferencz német gyalogos kapitányhoz ment nőül, most kis leánykájával éldegél Káldynénál; a harmadik Enyedy Andrásné, ki Senyén él Szapárynénál, de összeveszett vele, igen szelíd lelkűnek ismerte, valamikor kedvelte is, mert boldogult édesanyja, Széchényi Lőrinczné nevelte fel, csak annak halála után vette anyja magához. Egyetlen fia Ebergényi ezredében szolgál, idősebb leányát Káldy Péter öcscse, Ferencz vette
