Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
ságában, áldott szívű feleségében, kivel együtt példája a vallásos, viszonyaival megelégedett régi magyarnak. Végrendelete 1678 január 23-án kelt Rárón, vagyonát fiaira hagyta, megemlékezett azon templomokról is, melyeknek életében jótevője volt; meghagyja, hogy az öttevényi és medvei teplom építését fejezzék be fiai. Ingóságainak és szerzett vagyonának nagy részét felesége rendelkezésére hagyja. Valószínűleg kevéssel később elhunyt. Ennél is kevesebb az, a mit Széchényi Lőrincz feleségéről, Gellén Judit asszonyról tudunk. Az Inarcsiakkal, Bánokkal azonos nemzetségből eredő család sarja, ki 1630 január 26-án megy nőül Széchényihez. 41 2 1668 június 15-én a győri káptalan előtt férjével együtt panaszt emel az ellen, hogy a kecskeméti hegymesterek a néhai Gellén Panna hagyatékát felhozták szétosztás czéljából, de az elhúnytnak fiai Baratnok Mátyás és István nővérüknek, kinek gyámanyja Széchényiné, jogait semmibe véve, a lezárt ládát önhatalmúlag felbontották s a hagyatékot belőle kivették. 4 '" Férje elhalálozása után, 1678 deczember 17-én Rárón átadja leányainak azon 1000 — 1000 forintot, mely őket atyjok végrendelete alapján megillette. 4" 4 1682 körül kelt végrendelete szintén az igénytelen, vallásos magyar családanyát tünteti elénk, kevés földi javát az egyház és gyermekei közt osztja meg. Egész életének összefoglaló képét adja azon beszéd, melyet koporsója felett a győri káptalan valamelyik tagja elmondott. ( Az szegény asszonyt Gellén Juditnak híták, 50 esztendeig lakott az szegény úrral, 14 gyermeke volt, ezek közül élnek 3 fia 4 leánya, ezektűi volt 32 unokája. Élő unokák 5 fiú és 14 leány vagyon, s unokájának is gyermekét érte, tertiam generationem. Unokáit jobbára mind maga nevelte s maga bajmolódott velük, kicsin korukban mindjárt magához vévén őket, kik mellett sok más árvagyermekeket is nevelt, mindazokat nagy discipliná-ban s isteni félelemben nevelte, estve s reggel maga imádkozott velük, mindenkor vesszőt tartván az kezében, egy
