Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Szolnok megyében Rádot, Rékás, Szász, Écs és Miroshobnával; Nagy és Kis-Szelét letétien, Weyn és Horch-al; Sápot. Pest megyében Bicskét. Ileves megyében Horch-ot és Porumpsápot. Békés megyében a két Berényt, végül Zaránd megyében Varsányt.

4

1 Bennünket az elég nagy számban felsorolt birtokok közül a Pest megyei Bicske és Szolnok megyei Sáp birtok érdekel, a mely Csánki Dezső véleménye szerint is azonosítható az előbb tárgyalt Garábsáppal, melynek, mint említettük, határai a Tisza mindkét partjára átnyúlnak, tehát jogosan volt hol Pest, hol Szolnok megyéhez számítható. Sápon 1258 előtt három különálló birtokrész volt : északi része volt a Gyürkyeké, valószínűleg a közepe a Szolnok nemzetségről a pesti domonkosoknak jutott, kik saját földjeik egy részét az ismeretlen nemzetségű Tivadarnak adták el; 1258 után már csak két földesúr volt Sápon: a Gyürkyek és Tivadar úr. A Gyürkyeket 1340 körül már Nógrádban találjuk s bár később két ízben is átíratják a Sápra vonatkozó 1258-ik évi oklevelet, úgy látszik, már előbb eladták, vagy átengedték másoknak sápi földjeiket. Pál országbíró okleveléből nem tudjuk meghatározni, váljon Sápot a Berendiek örökölt, vagy vett birtokai közé sorolja-e, sőt teljesen azonosítani sem tudjuk a Gyürkyek földjeivel, minthogy a birtok határának megjárását Pál országbíró említett oklevelében sajnálattal nélkülözzük. Mindamellett azon körülményből, hogy ugyanazon birtokban rövid időközben a Gyürkyek és Berende fiai birtokosok voltak, legyen szabad azon következtetést levonnunk, hogy valószínűleg rokonok voltak s a Berendefiak megszerezték amazok sápi földjeit, így osztozkodhattak azon 1347-ben. Kik voltak az osztályban szereplő Berendefiak ? Berende (élhet 1250—1310 között) Márton Berende Gergely 1347 1347 1347 Feltűnő első sorban, hogy úgy a Gyürkyeknek, mint Berende fiainak Sápon kívül Nógrádban is van birtokuk, amazok