Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

noha ez is elég bajt okozott az érseknek, Heister ebből a körülményből merítette gyanúsításainak áradatát ellene. «Itt ollan hír vagyon, írja Ebergényi feleségének 1704 április 20-án Villa Nova-ból (Piemont), hogy mind sümegi ház, s mind Forgách Simon az kuruczokhoz állottak, a kit én ugyan nem hihetek, de ha úgy van, igen rosszul esett, s nem okosan cselekedték, egyébaránt ők lássák, 897 s várhatják Isten ostorát magokra, hogy jó uroktúl elpártoltak.» Fájó szívvel nézte ő az olasz csatamezőkről az országban dúló háborút. Széchényi vállalkozásához eleinte ő is bizott, az atyafiak leveleiből nagy érdeklődéssel olvasta az alkudozás részleteit. 1704 június 30-án azt írja nejének Crescentino-ból, hogy szívesen segédkezne ő is sógorának a tárgyalásokban, kivihetné az udvarnál, hogy visszahívják az országba; Pálffy János is elfeledkezett róla, pedig több hasznát vehetné neki, mint a mellette levő tisztek némelyikének. Vágyakozása 1708 május havában teljesedett, a mikor a király tábornokká nevezte ki, és a felvidéki hadhoz osztotta be; Érsekújvár bevétele után, 1710 késő őszén lement Kőrösre seregét egyesíteni Pálffy ezredeivel, ekkor közel jutott az alkudozás színhelyéhez, melyet Pálffy, mint ismeretes, megbízás nélkül mint magánember kezdett meg ugyanazon év novemberében. Szereplése tulaj donképen az 1711 január 31-én végbement vajai találkozás után kezdődött, a mikor Károlyi, gyerekkori pajtása, arra kérte, járjon közbe Pálffynál, hogy a felkelőktől kívánt hódolási nyilatkozatot küldje fel Bécsbe, váltig erősítgetve február 3-án Munkácsról hozzá írt levelében, hogy őszinte hazaszeretet vezérli, s csak azt vette bele a nyilatkozatba, a mire nézve együttesen megállapodtak. «Uri válaszát kegyelmednek álmélkodva olvasom, csak fen