Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
a kanczellárián néhány magyarral egyetértve úgy határozott, hogy a bizottság érdemleges döntését csak a maga nevében veszi tudomásul, nem az örökösök helyett, meri arra megbizása nem volt. Wolkra tudtára adta, hogy a király csak úgy egyezik bele a végrendelet érvényesítésébe, ha az örökösök szokás szerint valami nagyobb összeget adnak a katonaságra, «minthogy (az érsek) ezen testamentaria dispositiáját csak imígy-amúgy végezhette, nem találják helyesnek, holott nemhogy ő felségérűl szokás szerént emlékezetet tett volna, de az nagyobb, maga lelke üdvösségére való hasznos dolgait is kifelejtette, inkább halála óráján is az kedves atyafia jutott előbb eszében, mint az Isten». Különösen hangsúlyozta a bizottság a budai dézsmaborok átengedését,miután a pozsonyit Kollonics gróf már lefoglalta. A kincstár a hagyatékban maradt aranyakat is el akarta vinni, de ő nem engedte, mert azokatmégboldogultatyjokadta át az érseknek azon feltétellel, hogy oszsza szét köztök, de nem tette meg; még ugyanabban a zacskóban vannak,melybenatyjoktartotta. Már írt a meghatalmazás miatt Sennyeynek, ki aranyain ülve semmivel se törődik, állítsa ki az örökösök nevében. 1710 deczemberében Szunyogh útján sürgette meg a kamaránál az ügy elintézését, a mire az volt a válasz, menjen fel Széchényi mielőbb Bécsbe. Mielőtt ezt megtette volna, 1711 január 10-én Felsőbükön, Nagy István itélőmester előtt az atyafiak kiállították részére a tárgyalásra kívánt megbízó levelet. Hogy az elintézést egyszerűsítse, Széchényi magára akarta vállalni a hagyaték összes terheit, s a magáéból kifizetni, Nagy István azonban szándékáról lebeszélte, mert ha megtudnák, hogy nem a kincstárral állanak szemben, az igényesek száma hirtelen megnőne. Első sorban csak a rokonok követeléseinek teljesítését szorgalmazza. 88 8 1711 februárjában ment fel Széchényi újra Bécsbe. Ekkor már közelebb jutottak a megegyezéshez, mint február 15-én vejének írja, a kamara 1000 aranyat kér a végrendelet elfogadásáért. Ő nem sokalja, írt miatta az atyafiaknak. Az elhunyt 10.000 forintot hagyott végrendeleten kívül a brucki ágostonrendi háznak, a mihez a kamara ragaszkodik. Ezt a kérdést ő úgy véli elintézhetőnek, ha a kincstár átadja a rendnek azon birtokot, melyet az érsek 8000 forint értékben Beniczky Ferencz javaiból annak idején kárpótlásul kapott. A pálosok ellenben aligha kapnak valamit, mert
