Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

tart arra nézve, hova lettek 1705-ben a sümegi püspöki majorhoz tartozó tehenei, ovai, sertései, bora stb. A tanúk vallomása szerint Andrássy István tábornok vitette el a kuruczoknak, de sokat elhordták belőlök a szomszédok is.' S

j Lépéseket tesz ekkoriban újra a bibornoki méltóság elnyerése ügyében is. Megbízottja, Dőry László, jelenti Bécsből 1710 márczius 12-én, hogy a Rómából jött levelet olvasta, az egyik ajánlást valóban visszautasították, de az illető, ki titokban akar maradni, biztosítja, hogy felterjesztetvén, a bibornokságot valóban elnyeri, küldje fel bizalmas emberét a dolog megbeszélésére. Márczius 29-én ugyanezen tárgyban írja, hogy az ajánlás miatt forduljon Lamberg, Trautsohn, Schönborn grófokhoz, kiknek szava döntő a tanácsban. Bár a másik párt már tárgyalt velők, nem tévesztene czélt Sennyey Sándor felküldésével.

38

4 Mikor a leveleket Széchényi megkapta, halálos beteg volt. 1710 januárjában, a mikor némileg megerősödött, Széchényi György gróf átkísérte a család soproni házába, ott ápolgatták. Január 23-án arra kéri Ebergényit, tudva azt, hogy reá az érsek szívesen hallgat, írjon neki olyan tartalmú levelet, engedje át magát egészen Lőőb doktor kezelésének, ne rontsa egészségét házi orvosságokkal; búval se emészsze magát, majd kivezeti Isten az országot a bajból. A tavaszt gyenge erőben töltötte az érsek, de nem gondolta senki, hogy olyan közeli a halála. Május 22-én hirtelen válságossá lett a beteg állapota, kérésére a család jog tanácsadója, Felsőbüki Nagy Ferencz nádori ítélőmester hiteles záradékkal látta el a fogalmazványban átnyújtott végrendeletét, azután a betegágya mellett álló Weinacht András pándorfalvi házfőnök kezéből felvette a halotti szentségeket, s nemes lelke még aznap felszállt Teremtőjéhez. A család megbízásából Széchényi György intézte a temetést. Másnapig a holttest a háznál feküdt diszes ravatalon, 23-án a szent