Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
követek vagyonának elkobzását is elrendelték az országgyűlés végzései, a minek következtében Széchényi nemcsak családi, hanem egyházi vagyonának élvezetétől is elesett. Hiába sürgette Bécsben, hogy előbb a Dunántúlt mentsék fel a kurucz fegyverek alól, nem hallgattak rá. Méltán keseredett el a sors kegyetlen játéka felett, mely arra kényszerítette, hogy Pozsonyban éljen, és kettős egyházi javadalmától megfosztva az udvartól kegydijat könyörögjön. 1707 szeptemberének végén Nagyszombatban megint volt 374 valami tanácskozás féle, állítólag Széchenyi is részt vett benne. Nem nézett nagy reménykedéssel az 1708 elejére összehívott országgyűlés elé se, inkább félt tőle. Mi lehetett aggodalmának alapja, nem tudjuk. Deczember 12-én írja Ebergényinek : «Más egyéb új hírrel nem tudok mostan kedveskednem, hanem hogy az ország gyűlése megleszen, az mint hirdetik, ad primam Mártii vagy talám előbb is, kitűl én, az mennyire óhajtom, sok okokra nézve annyira irtózom, adja Isten szegény hazánk lecsillapítására s szerencsénkre legyen. Az méltóságos cardinály Bécsben ment két-harmacl magával, postai alkalmatlansággal kívánván még az ünnepek előtt megtérni az említett diaetának bizonyos resolutiójával, teli lévén jó szándékkal, csak úgy ne járjon, mint szent Ágoston : velle mihi adiacet, perficere non invenio. Légyen az mint Isten akarja». Nézetét osztja Batthyány Ferencz gróf, Széchényi Zsigmond közeli apósa is, ki deczember 14-én írja az érseknek : «Ugy látom méltóságos nagy jó uram, ex inferno nulla redemptio. Bizonyára az sidók sem várják sörinyebben az messiásokat, mint én sze375 gény igyefogyott az kívánt jó békességet». A csonka országgyűlés tárgyalásaiban Széchényi mindamellett érdemlegesen részt vett. Tervezte az udvar azt is, hogy a felkelőkhöz a prímás és Erdődy Ádám gróf menjen követségbe az alkudozás megkezdésére, de ebből se lett semmi. Bercsényi azt sejti, hogy az új érsek is gyanúba esett, hogy osztja a magyarok érzel376 meit, s mint a lengyel király, a magyar trónra vágyik. Az országgyűlés egyetlen érdemleges munkája a magyarok sérelmeinek öszszefoglalása volt. Hogy ez nagyobbrészt azonos volt a felkelők által egybeállítottakkal, a ministerek Széchényinek rótták fel, igyekeztek is kárára felhasználni. A szintén Pozsonyban időző Szé21*