Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
pedig ma ment el Pozson i'elé. Punctumokra való feleletet megküldette felséges udvar az elvadult magyaroknak, s az erdélyi fejedelemség fog tenni netalántán gátlást az békessíg meglételiben, a minthogy sokan is kételkednek abban, hogy másképen nem is reménljíik, hanem fegyverrel a békességet; ha úgy talál lenni : nagy veszedelem követi hazánkat». 36 3 Széchényi ismerte Rákóczit, jól tudta, hogy Wratislaw küldetése sikerrel nem járhat; a fejedelem nem alkudozhat a hozzá hű Erdély átengedéséről cserébe családi birtokokért. Wratislaw Balog István kurucz ezredes kiséretében június 29-én hajnalban érkezett Nagyszombatba, 11-kor a jezsuitáknál misét hallgatott, s a házfőnök üdvözlő szavaira azt felelte, hogy nagy a reménysége a békére. Még aznap elment Érsekújvárra a fejedelemhez. Visszatérése már kevésbbé ünnepélyes volt, július 2-án reggel ért a városba, s még aznap délben elindult Pozsonyba. Hallomás szerint neheztelését fejezte ki a külföldi közbenjárók előtt, hogy a másvallásúak ügyének tárgyalásán kiviil mit se végeznek. Valójában nem is volt mit tenni tovább, Rákóczi önzetlenségén a ministerek kicsinyes számítása megtörött, a felkelők úgy érezték, hogy a haza üdve még több áldozatot kíván. A fegyverszünet letelt, a vezérek újra a csapatokhoz siettek. A békealkudozás ezen szakaszát a két magyar követnek, Széchényinek és Illésházynak együttes könyörgő levele zárja le. Az ország nevében esdekelve kérik július 17-én a királyt, tekintsen a nemzetet ért sok pusztulásra, az ország nyitott sebeire, az ártatlanok kiontott vérére, adjon szigorú parancsot katonáinak, ne gyötörjék egyformán az ország minden lakóját, különböztessék meg a hűt a hűtelentől, a férfit a tehetetlen aggtól, ne bántsák a nőket és gyermekeket. Félnek attól, hogy az ország szerencsétlen lakói azon meggyőződésben, hogy a király levette oltalmazó kezét róluk, a katonák dühének és zsákmányolási vágyának kitéve, megfosztva a megélhetés minden eszközétől, még a természettől beléjök oltott életösztönre se hallgatva, a legvégső kétségbeesésbe jutnak. 36 4 írtak a nádornak is, hogy emelje fel kérő szavát ő is a király előtt. Eszterházy július 21-én felelt Széchényinek. «Igen jól és bölcsen cselekedte kegyelmed, hogy in procinctu álló eö fölsége fegyverének haragja cohibeáltattasék, praeocc.upative könyörgő írást küldött eö fölségének.
