Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

fegyveres magyart ígér ő felségének, hogy fog adni, ha meglészen a békesség és applicálhatja ezeket, valamikor akarja ő felsége 355 maga ellenségei ellen.»' Május 3-án Széchényi Pozsonyból visszament Nagyszombatba, hogy ott a fegyverszünet meghosszabbítását Bercsényinél keresztülvigye. Másnap, Szirmay, Visa és Okolicsányi a hollandi követtel felmentek Nyitrára a fejedelemhez, ki szívesen fogadta őket, a megnyújtáshoz hozzájárult; Nagyszombatból ismét együtt tértek vissza a közbenjárók Széchényi társaságában Pozsonyba. A tulaj donképeni béketárgyalás idejét május 25-ére tűzték ki, remélvén, hogy addig a fegyverszünet kihirdetése mindenhol végbe mehet, és a megbízottak is együtt lesznek mindkét részről. Május 13-án az érsek megint lement Nagyszombatba, szívesebben tartózkodott ott, gyermekkori tanulóhelyén, mint a zajosabb Pozsonyban. Eljárogatott újra a jezsuitákhoz, sokszor együttétkezett velők, néha a város alatti Csillag-kertben; május 25-én megjelent a hollandi követ családjával együtt a sintaxisták előadásán a kisszinházban, június 1-én theologiai vita volt, arra szintén elment. Duchowtól hallották a páterek, hogy ebéd után az érsek bizalmasan tanácskozott Szirmayval arról, hogy a fegyverszünetet a magyarok, meg a ráczok több esetben megszegték. Szirmay állítólag azt erősítgette, hogy a bajor követ minorita ruhába öltözve felkereste Rákóczit. Június 6-án — mert a tárgyalást ennél is később kezdték meg, Széchényi mondta az ünnepi misét, s vitte a körmeneten az Ur testét. Június 14-én végre búcsút mondott a városnak, ment a király megbizot, 356 taihoz. Az évek óta húzódó alkudozások legkomolyabb napjai következtek most el. A király az ügy fontosságához mérten több előkelő egyént küldött le a tanácskozásra, Lotharingiai Károly olmüczi püspököt, Wratislawot, Illésházy Miklós trencséni és liptói főispánt, Lamberg Ferencz gróf hadi tanácsost és Széchényit, június 19-én még Wolckra Ottó gróf udv. kamarai tanácsost. A fejedelem bizalmasai, mint említettem, köréje gyülekeztek, onnan mentek le Nagyszombatba, Rákóczi, az érsek ismételt kérésére május 6-án kijelentette, hogy a béke megkötésére készséggel hajlandó, «csak sinceritast» tapasztalhasson. Ez volt a lényege annak a 23 pont357 nak is, melyeket a közvetítőknek átadtak.