Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
ugyan egymást, de együtt soha sem lehetnek meg, a békekövetnek szóló katonai iratse lehetett tehát vonzó tartalmú. Elmondja a király, hogy a követeket éppen leküldeni akarta az érsekhez, a mikor Jeszenszky tőle és Szirmay tói visszatért azon útjából, a melyre a kanczellária kiküldte, hogy a király trónralépését és békés szándékait az országban kihirdesse. Bécsbe érve a nádornak, majd a királynak is elmondta, hogy az érsek semmit nem bízik a békéhez, s látta levelét, melyben a felkelők békeföltételeit teljesen magáévá tette, továbbá kijelentette, hogy előbb Bercsényi, majd az érsek és Szirmay tanúsága szerint Rákóczi is, vezértársai nevében kétségbe vonták az ő trónöröklésének törvényességét, kimondták, hogy a hitlevél homályos helyeinek eldöntése a királyra és az országgyűlésre tartozik, s még ha sikerülne is a királyi tekintélynek megóvásával eldönteni az örökösödés ügyét, rajta lesznek, hogy a soproni és pozsonyi országgyűlés törvényeinek illető pontjai megsemmisíttessenek, továbbá hogy az interregnum kihirdetésévelfenyegetőznek. Ha az érsek ezt Bécsbe előbb megírja, a béke reménységét azonnal eltünteti, mert a király az egész keresztény világ helyeslésével kénytelen lett volna azonnal megszakítani az alkudozásokat; a míg a tárgyalás ezen alapokra helyezkedik, a felkelők további előterjesztéseit visszautasítani, s fegyveres erejét vetni latba, hogy fenyegetett királyi tekintélyét megvédje. Lelke annyira elindult a jelentés hallatára, hogy alig tudta magát a közbenjárók s az angol királyné kérésére elhatározni, hogy az ártatlanokat kiméivé, s a keresztények vérontását fájlalva bevárja, míg a felkelők józanabb elvekre térnek. Nem tudja mire vélni, írja levele végén a király, hogy a béketárgyalások felől két hónap óta hiába várja jelentését, s hogy elmulasztotta részvétét nyilvánítani atyja elhunyta felett, s azon nézetét kifejezni, az uralkodásban beállott változások valószínűbbé tették-e a béke létrejöhetését. 31 6 Azon kívül, hogy Szirmay a király levele szerint is írásban tett jelentést a kuruczok dinasztiaellenes mozgalmáról, nem volt-e része a Széchényi ellen megindult hajszában, biztosan nem tudjuk megállapítani. Valószínűleg igen. Erre mutatni látszik az a körülmény, hogy Eszterházy Pál nádor a titkárától hallottak alapján megküldte neki a király szemrehányó fenti levelének másolatát,
