Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
nyival is inkább, hogy az elecíiót nem agnoscáljuk ; per consequens tamquam non successor, nihil debet, — demortua causa nostra in persona regis, contra quem quaerela regni l'uit. Interregnum et esse et publicari necessum et proficuum putarem.» Visát nem is engedi tovább, írja levelében, míg erre nézve Rákóczi levelét nem veszi; jobb is volna, ha az érsek nevében visszamenne Bécsbe, megkérdezni mit tegyen ? 31 2 Széchényi már hónapok óta kérdezgette önmagától, mit is tegyen hát a béke érdekében, hiszen se utasítást, se értesítést nem kapott hetek óta. József király május 14-én közli vele, hogy az uralkodást átvette, június közepére fölhívja a titkos tanácsosi hűségeskü letevésére. Kollonics harmadnapra rá szintén értesíti az uralkodásban beállott változásról, fölkéri, mondasson miséket egyházmegyéje területén az elhunyt király lelkéért, az új szerencsés uralkodásáért, a veszélyben forgó katolikus egyház föllendüléséért, s az ország békéjének létrejövéséért. Az érsek mindezt készségesen megígérte május 25-én kelt válaszában, melyben a bibornok nézetét az egyház nehéz helyzetéről osztja, mert Rákóczi is hajlik a más vallásnak követeléseire, hogy meg tudja őket hívei közt tartani. Ügy Kollonicsnak, mint Visáéknak megírja, hogy garanczia nélkül a felkelőkkel békéről se most, se a jövőben nem lehet szó. 3 1" Hogy Rákóczival a király uralkodásának törvénytelenné minősítése felől is folytatott tárgyalásokat, leveleiben ekkor még nem említi. Pedig az is erős küzdelmébe kerülhetett, hogy a fejedelem az interregnum nyilvános kihirdetését elhalasztotta. Ha a két évvel későbbi események már ekkor végbe mennek, Széchényi követségének története is megrövidült volna ugyanannyi idővel. E tárgyalásoknak hírét Jeszenszky István, a nádor titkára vitte meg Bécsbe. Eszterházy Pál nádor ugyanis abban a hitben, hogy a viszonyok változása kedvező a békére nézve, megint megkezdte a kísérletezést. Nyilt levelében közölt fenyegetődzése azonban nem volt jó bevezetés az alkudozáshoz, melynek a felkelők nem tulaj donítottak nagyobb fontosságot. «Úgy látom, az eddig való mediatorokról magára akarja venni a méltóságos herczeg a mediatorságot, s a gvarantiát sem itéli szükségesnek már mortuo imperatore, de nem reménlem. véghez vigye» — írja június 10-én Jánokv Zsigmond Radvánszky
