Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

minden felől, de igen rák lábon jár, azomban mi csak elpusztulunk, elpusztulván taláng új világot érünk. Éjjel-nappal az sok gondolkodásokban csaknem bolondúlok meg, rettegvén az jövendőkrűl, mik következnek.» Íme a Széchényiek közt minden nemzedékben feltalálható vonás : a haza sorsa felőli mély aggodalom. A kuruczok elkeseredésének indító oka a fentieken kívül az volt, hogy az udvar, a békés törekvés állandó hangsúlyozása mellett az év első napjaiban bizottságot küldött ki a Rákóczi hűségén levő nemesek birtokainak elfoglalására. A bizottság egyik tagja Széchényi veje, Palugyay kamarai tanácsos volt, ki április 13-án a következő sorokban írja le Ebergényinek az összeíró-bizottság működését: «Nem kétlem vagyon ekkoráig tudtára kegyelmednek, hogy engemet együtt báró Venier urammal fölséges urunk, ugy mint commissiarusokat pro oecupandis perduellium bonis ubilibet in partibus Transdanubianis existentibus még januariusnak kezdetin kegyelmesen választani és kiküldeni méltóztatott, mely gyűlölséges tisztet, igazán megvallom, sok rendbéli és kegyelmed által is bölcsen penetrálandó okokra nézve nem örömest vállaltam magamra, s majd egy egész holnapig contrariuskodtam azon instálván, hogy ezen functió másra, és ne énreám bizattassék, mindazonáltal csakugyan semmi foganatja nem lévén alázatos kérésemnek, s el kölletett mennem cum manifesto vitae meae periculo, et imminentium malorum evidenti sequela. Ahhoz való képest együtt collega báró Venier urammal megindulván, csak az egy élő Isten tudhatná megmondani, micsoda alkalmatlanságokon köllött által esnünk, némelykor 2 —3 hétig ellenségtől környűlvéve voltunk, s az mit egy hétig fölséges urunk számára elfoglaltunk és consrribáltunk, neki menvén az ellenség, 1 —2 nap alatt mind visszafoglalta, és a szegénységet kegyetlenül zaklatta, általunk rendelt gondviselőket üldözte, és minden fáradságinkat semmisítette; sokszor az fiscalis katonáink közül is orozva enyihányat elcsípett, és nekünk száma nélkül elanynyira baj t okozott, hogy gyakorta csak kebelünkben hordoztuk életünket.» A Dunán inneni területek összeírását ennélfogva kénytelenek voltak ad feliciora tempóra elhalasztani. Közli továbbá, hogy Károlyi Sopron környékén iszonyú pusztítást vitt véghez, Heister a Balaton torkánál megverte ugyan, de győzelme távolról se volt olyan fényes, mint hirdette.