Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
közvetlenül tárgyaljanak, azért a külföldi hatalmak képviselőinek közvetítését vették igénybe, Széchényi bízott benne, hogy a tárgyalásra alkalmas alapot majd csak megtalálják. Ő is, meg a vele levő ifjú Széchényi Zsigmond is váltig biztatják a sümegi várat őrző Györgyöt, hogy meglesz a béke. Jó hírt olvasott a tárgyalásról, írja az utóbbi október 29-én Ebergényi Lászlónak, mert arról tudósította az érsek október 21-én, hogy «elérkezvén báron Czailern uram, Koháry István uram, Lamberg uram ő nagyságához (ezek az ő fölsége deputatusi s adjunktusi), még eddig csak ceremoniáskodtak, de immár az reális tractához fognak de constanti armistitio concludendo, azután mindjárt az jó békesség tractájához az male contentusokkal, s reméli ő nagysága jó végét, s az következendő jó békességet». Koháry már később, az október 31-ki ülés után is azt jegyezte bele naplójába : ( (Et speramus hac occasione fundamentum structurae pacis substractum iri». 80 3 A reménykedés szép légvárai azonban csakhamar összeomlottak. Bercsényiék a király megbízottainak előterjesztéseit a tárgyalás alapjául nem fogadták el, mert visszaesést tartalmaztak azokhoz képest, a mikre nézve Széchényivel a gyöngyösi második értekezleten megállapodtak. Azokra kérték tehát először az udvar döntését. Mivel pedig Seilern nagyobb engedmények ajánlására sem felhatalmazva nem volt, sem hajlandónak nem mutatkozott, Széchényi békésebb törekvése nem érvényesülhetett, s az események ezen folyása el is kedvetlenítette. Bercsényi észrevétele szerint az is bántotta, hogy a tárgyalásban második helyre szorult. Hiába mutatta be a király leveleit, melyekben a sérelmek orvoslását igéri, jelenti azérseknovemb.6-ánLipótnak, a felkelőka panaszok okainak valóságos megszüntetését kívánták ; a garanczia biztosítása se volt lehetséges, a tanácskozás, melyhez pedig annyira bízott, eredmény nélkül végződött. Széchényi Györgynek két nappal előbb, november 4-én megírta, hogy «az békesség s armistitium dolgában semmi sem lőn, azért kegyelmed provideáljon magárúi, mert az Dunántúl is kevés securitas lészen». Mivel a tanácskozás már feloszlott, ő Nagyszombatba megy, ott várja be a király rendelkezését, hogy ne kelljen esetleg messziről visszajönnie, mert reméli, hogy a külföldi közbenjárók fáradozásai által sikerül újabb tárgyalást kezdeni.
