Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

folytán méltán sorakozik az érsek korábbi nagybecsű leveleihez. Nem tagadja jogosultságát a felkelők óvatosságának, a melyre a béketárgyalás előzményei őket késztetik. De azt hiszi, olyan békét, melynek biztosságát a jövendő eseményei meg nem támadhatják, emberi elme még nem tudott alkotni. A tapasztalás ugyanis azt bizonyítja, hogy 10—20 év alatt megszegik örök időkre kötött szerződéseket. A felkelők tehát hiába törekszenek olyan békére, melyet haláluk után az utókor is sértetlenül megtartson. Megismétli azon felfogását, hogy a külső biztosítéknál fontosabb a benső, de ha mindkettőt megkívánják is, a béke csak a király ígéretén alapuló bizalomra támaszkodhatik. Nem tagadja ő, hogy a király tanácsosai, a kikre a kormányzást bizta, az uralkodó nevében sok visszaélést követtek el, de ezzel szembe helyezi azt, hogy most a bűnösök megbüntetését helyezte kilátásba, neki irott leveleiben, utasításaiban különösen hangsúlyozza, hogy ígéretei és parancsai megtartására gondja lesz. Heisternek és más katonáknak kegyetlenkedését a felkelők helytelenül róják fel a király hibájául, a minthogy ő is helytelenül okozná Rákóczit azért, hogy Paksra jövet katonái, oltalomlevele és a mellé adott kiséret daczára fegyveresen megtámadták őket, s egyik inasa bele is halt a sérülésekbe. Mivel tehát az a meggyőződése, hogy az udvar őszintén akarja a békét, Rákóczi szintén, ennek pedig előmozdítója az ideiglenes fegyverszünet kimondása, abba nem hagyja buzgólkodását, míg csak el nem éri kitűzött czélját. Az udvarnak tett jelentéseiben Széchényi miben se szépítette a tárgyalás eredménytelenségét. Őszintén megírta, hogy a kuruczok azért nem akarnak fegyverszünetet kötni, mert ezzel esetleg a szövetségesek gyanúját ébresztenék fel maguk ellen, hogy keveslik az engedményeket, a békét a két tengeri hatalom kezessége mellett nem találják eléggé erősnek, mert távol fekszenek Anglia és Hollandia, s mert szövetségesei a királynak. A bizalmatlanság fokozásához hozzájárultak Heister kegyetlenkedései, ki a király parancsainak nem engedelmeskedett, úgy hogy a szabad királyi választás joga, az örökösödés, mint az ország bajainak fő okozója megint előkerült, ő pedig alig tudott, mint már Gyöngyösön, az ellenvetésekre megfelelni. Nézete szerint elutasító magatartásuknak magyarázata részben a baj or szövetségben és a törökök Ígéreteiben is kereshető.