Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
Érvelésük éles, a tábor vezérkarában élő felfogás forradalmi volt. Nem ismerték el József megkoronázását törvényesnek, mert a nemzet választó joga abban nem érvényesülhetett, de ha elismernék is, közbenjárónak nem fogadhatnák el, a jövendő király nem kezeskedhetik önmagáért. Széchényi hiába figyelmeztette a felkelőket a lengyelek példájára, kiknek két követe is jelen volt a tanácskozáson, eg}dk a törvényes királyé, másik az ellene pártot ütő főnemességé, a kuruczok a bekövetkezhető bajok emlegetésére azt mondták, a már elszenvedetteket az örökös királyság okozta. A multat meg nem történtnek Széchényi nem tekinthette, boldogabb jövőt nem Ígérhetett. Hogy a tanácskozás oly hamar félbe szakadt, tudjuk, egyéb zavaró körülmények is okozták. Rákóczii a megyei kiküldöttek vallási kérésekkel zaklatták, a külföldi követek viszont biztatták, Széchényit pedig az általa választott biztosok eljárása hozta zavarba. Visának és Okolicsányinak tulaj donképen semmi egyenes megbízatása nem volt a kormánytól, az érsek küldözgette e két használhatónak látszó s a felkelők előtt is rokonszenves embert hol Bécsbe, hol a kuruczokhoz, a miből lassanként az a látszat fejlődött ki, mintha nekik külön ténykedési körük is volna. Visa, mint említettem, Gyöngyösön már Széchényi megérkezése előtt megjelent, tárgyalt is felelősség és megbízatás nélkül, az öreg Qkolicsánvi Pál pedig Rákóczi bosszúságára a megjelent evangélikusokat tette békétlenkedőkké. A mikor márczius 29-én Rákóczi eltávozott, s Széchényi is hazaindult, semmi utasítást nem adott a Bécsbe készülő két megbízottnak, sőt a királynak április 2-án írt levelében fel is hívta a figyelmet arra, hogy Visáék aligha a történteknek megfelelően fogják az eseményeket elmondani. Útközben márczius utolsó napján Budáról két levelet írt Széchényi. Az egyikben felkéri Rákóczit, ha már a tanácskozás őszinte fájdalmára félbeszakadt, sürgősen fogadja el seregére nézve a fegyverszünetet, a béketárgyalás a két fél kölcsönös háborúskodása között nem haladhat előbbre ; a másik a király által elfogadott két külföldi közbenjárónak szólott, az érsek tudtokra adta, hogy a felkelők a garanczia kérdésében hajlíthatatlanok, a mi által ezen kérdés elintézése lett a legsürgősebb, ha tehetik, érvényesítsék befolyásukat a tanács tagjainál. A királynak harmadnapra írt Székesfehérvárról. Mély tiszte-