Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

napjaiban mentvégbe Lébényszentmik'óson. A hármok (Széchényi, Bercsényi és Károlyi) közt végbement eszmecseréből se következtetett Széchényi arra, hogy a béke előtt elgördít hetetlen akadályok állanak. Pedig a leküzdhetelen nehézség már ekkor megjelent a küzdők előtt : a kuruczok hitetlensége az Ígéretek teljesítésében. Ehhez mindvégig ragaszkodtak, viszont a kormány ezen nem akart segíteni, ürügyek miatt színleg, valójában pedig azért, mert nem ismerhette el kifelé is a királyi eskük megszegését. A tanácskozáson felmerült második akadály, Bercsényiék húzódozása a részletes tárgyalástól érthető volt, a míg az Ígéretek teljesülésében nem biztak, és Rákóczi felfogását a kérdésről nem ismerték. Széchényi mindkét akadályt felhozza azon jelentésében,melyet a tanácskozás helyszínén január 28-án írt Lipótnak. A kuruczok által szóba hozott sérelmek ugyanazok, a melyeket az érsek első levele felsorol, értesülése tehát helyes volt. Ezek nem lepték meg. De a mikor azt kérdezték tőle, mit helyezhet arra nézve kilátásba, hogy az esküszegő, alkotmányt sértő és törvényt mellőző kormány az újabb Ígéreteket meg is fogja tartani, Széchényinek be kellett vallania, hogy erre nézve semmi sincs tarsolyában. Egyetlen pillanatig se habozott a felett, elismerje-e a nemzeten esett sérelmeket, még a királyhoz írt levelében se takargatja abbeli meggyőződését, hogy a felkelők panaszát teljesen jogosnak tartja. Váljon ki vetette fel az értekezleten először a külföldi államok jótállásának gondolatát ? Széchényi azt írja, hogy ő úgy véli, külföldi közbenjárást kellene keresni. Nem mondja ki egyenesen, de világosan oly czélból tarLja ezt szükségesnek, hogy a békét közvetítő hatalmasság egyúttal szavatoljon is annak megtartásáért. A mit az angol és hollandi követek már hónapok óta emlegettek Bécsben, a közbenjárás gondolata se talált kedvező fogadtatásra, annál kilátástalanabb volt az esetleges jótállás elvének elismerése. Salm nem idegenkedett a közbenjárástól, legalább Bruyninx előtt nem, de bizonyosra vette, hogy a király nem járul hozzá ; Kaunitz is köszönettel fogadta az angol királyné gondoskodását, de a kérdést igen kényesnek tartotta, mert a lengyel király ajánlkozását se fogadta az udvar szívesen. A tanácsosok húzódozásának hátterében már ekkor megjelenik a gyanúsítás : a jótállás, garantia követelésével csak időt akarnak nyerni a felkelők, mint annak idejében Thököly, a tárgya-