Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

«Hogy nekem ok . etlen a legősibb hun fajból kell származnom, az már abból is kitetszik, hogy a helvét Alpok legszebb vidékein vagy Olaszország leggazdagabb völgyeiben sohasem tudtam úgy felbuzdulni, átmelegülni s lelkesülni, mint hazám kopár szikláin.» Széchenyi Naplója. 1814. Nógrád megye harmadik Szécsény nevű helye Balassagyarmattól egyenesen délre, Szécsénytől délnyugatra fekszik, amattól való megkülönböztetésül Kisszécsénynek, Szécsénykének hívják. Már a XIV. század folyamán szétvált Alsó- és Felső-Szécsénykére. Emez a mult század hetvenes éveiben 17 házból álló kisközség volt, egy részét Sváboknak hívták, mivel 1700 körül az üresen maradt jobbágytelkekre a földesurak Svábföldről hoztak be telepeseket ; Alsó-Szécsényke se nagyobb hely, a törökök kiűzése után szintén soká tudott benéperedni; egy részét a község vénei szerint valamikor Szerdahelynek hívták, határnevei is régiek : Vasas gödör, Gyalogvár (Szanda őrhelyének tartották), Boda szállás stb. A két kisközség lakói együtt 1820 körül vagy ötödfélszázan voltak/

2 Körülötte csupa nagybirtok terül el, a szomszédos tájak földesurai közül nem egy család tudja nemzetségfáját az Árpádok idejéig felvezetni. A váczi püspökségi ősi területei voltak Vácz, Verőcze, Kosd, Szántó, Nógrád, Iválló, Sáp, Cső, Guta és Berkenye, az esztergomi érsekségé Patak, Dejtár, Vadkert, Szátok, Sipek, Csitár, Hugyag és Fülek, az esztergomi szent János barátoké Szirák, a királyné birtokaihoz számították a XV. században Buják, Szirák, Héthalom, Tarcsa, Palotás-Hatvan, Henyel, Szanda, Bér, Kér, Csári és Bokor birtokokat részben vagy egészen. Haláp és Surány a Balog nemzetségé, Uzsa és Bodony a Kartal nemzetség szállásbirtoka, Petény a Csákoké, tőlük szerzi meg 1268-ban a Zsadány nemzetség. Nógrád megyében volt ősi telepedő helye