Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

ságának megfelelően őszinteséggel és nyíltsággal csak az igazat mondja el, nem a saját érzései, hanem a felkelők nézete, panasza és hibái alapján. Az elégedetlenek főleg a királyi eskü megszegését vetik okul: az ország jogainak és.törvényeinek semmibevevése folytán estek rajtuk, világiakon és egyháziakon sérelmek. A világiak főbb sérelmei, hogy az állami javak vezetését idegenek végzik, a méltóságokat azok kapják, a mi által meggazdagodnak, az adókat nem kellő időben, természetben hajtják be, s nem az országhatárainak védésére és nagyobbítására használják fel, hanem idegen föld oltalmazására, a mire az ország nem elég tehetős, hogy a kincstári birtokokat az érdemes magyarokat mellőzve külföldieknek adják, a kamarák törvényellenesen járnak el, hogy perekben külföldön bizottságok által Ítélkeznek, hogy a katonák kihágásai büntetlenül maradnak, az udvar késedelmes hivatalos ügyekben, a kiküldött biztosok gőgje és kapzsisága bántó, hogy a kamarai bizottságok törvénytelenül járnak el, végre a nemességet lenézik. A protestánsok főleg templomaik elfoglalását veszik zokon, köztük a pozsonyit; egyformán gyűlöli mindenki az új szerzemények ügyében eljáró bizottságot, mely a birtokjogról törvényen kívül, a király hitlevele ellenére dönt. Az egyháziak szintén fájlalják azt, hogy az alapítók szándékai, s a törvény rendelkezései ellenére javadalmakra idegeneket nevez ki a király, hogy az alapítványokat czéljaiktól eltérítik, a kamarai megbízottak lakóházakká, istálókká teszik a templomokat, hogy egyházi javakat, gyakran a javadalmas életében elszedi az udvari kamara, a mikor pedig a birtoklás bizonyítására kerül a sor, a kincstár kijelenti, hogy a törvény őt nem köti. Nem mulasztja el felemlíteni, hogy a tized miatt éveken át neki is mennyi baja volt, meggyőződött ugyan arról, hogy a kamara hatalmaskodásáról a király nem tudott, de a kikhez panaszával fordult, nem akarták megérteni. Ezek Széchényi szerint a nemzet általános sérelmei; a felkelést közvetlenül Francziaország biztatása idézte elő, továbbá az a tudat, ha szabadságát nem sikerül most visszaszereznie, szolgaságban marad. A lecsendesítésre szolgáló eszközt bajos megválasztani, kezdetben könnyen el lehetett volna oltani a szikrát, de most a lelkek szenvedelmének lángja már magasan lobog, mert erejök