Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
tért meg Sümegre betegen. A város azalatt teljesen leégett, mint György gróf írja, a klastromon kívül négy ház menekült meg benne a lángoktól. Érseki jövedelmeinek kérdése még hosszabb időn át maradt elintézetlenül, részben azért, mert a török az ország déli részéről később szorult ki, másrészt a felszabadult helyeken állomásozó katonaság hatalmaskodása és visszaélései miatt. Széchényi pedig készült ténylegesen is elfoglalni érseki székét, ha a birtokügyeket rendbe hozta, s romban heverő palotáját felépítette. Mindkettővel lassan haladt. 1701 július 28-án Sümegről ír a birtokok ügyében Branik György pozsonyi kamarai registratornak, kéri, hogy a vitás érseki birtokokra vonatkozó okleveleket keresse ki, írja le számára. A birtokok visszaszerzésében kifejtett munkásságáról élénk képet nyújt 1703 elején a királyhoz benyújtott egyik feliratában. Kalocsai érsekké kineveztetvén, írja, kötelessége, hogy az érsekség jogait megvédje. Kérése támogatására mellékeli a királynak 1665 deczember 12-én Szelepcsényihez, akkori érsekhez küldött leiratának másolatát, a melyben a névszerint felsorolt birtokok megvédését igéri az uralkodó. Ezek visszaszerzése fo yamatban volt s a bácsi főispánságban is békében megvolt esztendőkön át 1702-ig, a mikor Volkra gróf azon utasítást vette, hogy a délvidéken levő végvárak katonáit és lakóit egymástól külön telepítse le, illetőleg helyezze szét vagy másfél-másfél mértföldnyi területen. Ő azonban, nem tudni honnan véve a bátorságot, 10, 15, 20 mértföldnyi körzetekben szórta szét a várak alján lakókat Szegedtől le Titelig", a váczi egyházmegyebeliek segítségével, a szegedi és péterváradi parancsnokok támogatásával a király esküje, oklevele ellenére, az ország világi és egyházi törvényeinek semmibe vevésével, érseki tekintélye és jogainak csorbítására. A szenvedett sérelmekért már nyolczadik hónap óta hiába kér elégtételt az udvari és hadi tanácstól, azért egyenesen a királyhoz fordul panaszával, a kereszténység és igazság védőjéhez, mély alázattal kéri, jogaiban védje meg, az igazságot ne hagyj a megcsorbulni. 26 6 A tized beszedése a nem vitás községekben se ment rendjén. Cséry Mihály jószágigazgató 1701 október 21-én azt jelenti, hogy Wisser Simon alispán közölte vele, hogy a zombori ráczkapitány megengedte a hátralékos dézsma
