Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

közönyét a magyar közállapotok megjavítására. Saját ügyeinek elintézésében se tanúsítottak semmi jóindulatot, az országot a kormány lábainál heverve látta, mely a jobbágyokkal nem törődött, a nemességet gyűlölte, a főurakra meg nem sokat adott. Széchényit veszprémi püspöki és kalocsai érseki birtokainak ügyei szólították ekkoriban többször Bécsbe. A töröktől megszabadított területek elfoglalása nem ment simán az említett birtokokban sem, a tized jövedelem felújításából is több rendbeli per támadt. A püspöki egyházmegyébe eső megyék előtt tömeges vizsgálat folyt, mely község hova fizette a török hódoltság előtt a tizedet. A családi levéltárban e kihallgatásoknak csak néhány darabja van meg. így Zalamegye 1693 október 23-án vizsgálatot tart Becsehelyen a felől, hogy a községen kívül Borsfa, Rigán, Esztregnye, Sármás, Szerdahely és Ciesse falvak lakói a zágrábi vagy veszprémi püspököknek fizettek-e régente tizedet. A kihallgatott tanúk mind az utóbbi javára vallanak. 1701 nyarán sok kárt látott gazdasága a Sümeget elpusztító tűz miatt, hogy a város újra épülhessen, több házhelyet adott a szegényeknek. A pozsonyi kamara viszont a magyar főpapokkal előbb kötött egyezségre hivatkozva 1701 szeptember 1-én felkérte, segítse elő azon tizedszedők munkáját, kik a sereg élelmezésére átengedett dézsmát gyűjtik. Néhány héttel később, október 29-én Lipót hívta fel, engedje át Barnabics János fehérvári prépostnak a szokott tizedet, s jövőben ne vegye el tőle, mert jogosan birja azt. Az arány pedig a prépost javára igen előnyös volt. A levéltárban levő összeírás szerint a püspökség 1701-ben Veszprém és Alsófehér megyékből a következő tizedet kapta : Lepsény Bozsók Enying Fokszabad Maros Mezőkomárom Szilas Tács és Csősz puszták Mezőszentgyörgy Búza 108 44 241 122 32 114 110 186 irpa Zab 13% 11 % köböl. 2% 12% « 35 36 28 18 7 13 3/

4 32 8 14 52% 24