Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

sággal való visszaélésből, ez a jobbágyok elnyomatásának oka is, a főurak közti viszálykodásból, végül a hadrendszer tökéletlenségéből. Mintegy betetőzése ez Lipót uralkodásának, teli önteltséggel, alkotmánysérelemmel és politikai rövidlátással. A törvény rendelkezéseit lábbal tipró uralkodó országgyűlés tartását is kilátásba helyezi, ha majd az eszélyesség kívánja, de igér mást is : «az ország szabadságain nem engedünk csorbát üttetni, de más részről azon is leszünk, hogy fegyver és törvény által kedves örökös Magyarországunkat, mintegy vashorgonyokkal a hullámok között megszilárdítsuk, s elvégre azt a nyugalmat szerezzük neki, melyet, hogy a természet és a szerencse annyi adományai között egymagával nem birt, elődeitek fájlalták». Az igért nyugalom a kurucz idők szenvedéssel és kárral teljes hosszú háborúja volt, az adókkal kizsarolt jobbágyok pedig Rákóczitól kértek néhány hét múlva segítséget. Bár az 1697-ik évi szervezetlen felkelést könnyű szerrel leverték, az ország sorsát intéző férfiak nem látták veszélytelennek a jövőt. A nádor maga eleinte kicsinyléssel ír a Tokajból megindult felkelésről Ebergényi tábornoknak 1697 júl. 29-iki levelében : «Itt felföldön ad initium praesentis támadtak volt valami kuruczok, kiknek fejek Tokaj Ferencznek nevezte magát, való, így Tokajbúi, Patakbúi, Szerencsbül és más efféle apró helyekből kivágták volt őfelsége praesidiumját, de ellenek menvén princ Wademont feles regimentekkel, megverte őket, feles gyalog veszett bennek ide, s lovassa elszaladott, sőt hogy Tokajt és más helyeket visszavették volna, jött hire ; tudjuk avval alkalmasint lecsendesítették őket, de nem gondoljuk, hogy evvel véget szakasztották nekik». Néhány nappal később, augusztus 4-én már örömmel jelenti, hogy a felkelőket lőfészkükből is sikerült kiszorítani. «Értjük hasonlóképen, hogy a tájon is nagy hirek volt az mi napában fölzendült főnélkül való gyülevészségnek, és azoktúl lett confusióknak ; való dolog ugyan, e tájon !s nem kevés rémülésben estenek az emberek fölháborodott zenebonájokra s hírekre nézve, de valaminthogy hirek s nevek hamar áradott, úgy szintén hamar el is apadt, mert azonnal Wademont herczeg három német regimenttel bizonyos magyarsággal conjungálván magát, rajtok ment, és dissipálta s teljességgel letörölte őket, jóllehet ugyan Tokaj várában szorultak fölül említett zenebona indító csavargók, de onnénd is kiverték őket,