Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
érzésű, körülményeihez képest előkelő műveltségű volt a szülői ház, hol Széchényi Pál jelleme első irányításátvette, az első szellemi táplálékot szerezte. Széchényi Lőrincznek és családjának életét továbbá benső vallásosság hatotta át. Házához Gyöngyösön bej áratosak voltak a barátok, ott és máshol hozzájárul a templomok javításához, oltárokat emeltet. Azt tehát, hogy idősebbik két fia szerzetesi pályára lépett, nem kell egyedül a püspök nagybátya befolyásának tulajdonítanunk, bár az a főpap, ki a hazai katoliczizmus feltámadását szintén az egyházi rend megújhodásától várta, bizonyára örömmel vehette hirét annak, hogy tehetséges ifjú öcscsei az egyházi pályára lépnek. Az idősebbik fiú még 1653-ban bevonult a jezsuiták ujonczai közé,Pál pedig valószínűleg anagyszombatikollegiumbament tanulmányait folytatni. A helybeli pálosokkal megismerkedve érlelődik meg lelkében azon elhatározás, hogy életét a magyar pálosrend törekvéseinek szenteli; 1660-ban belép a rend növendékei közé, az ujonczévek elvégzése után 1662 márczius 22-én tesz Pándorfalván fogadalmat. Rendi elöljárói tehetségét felismervén, a bécsi egyetemre küldik a bölcselet hallgatására, majd 1667-ben a római német-magyar papnevelő-intézetbe a theologia elvégzésére, hol a legkitűnőbb tanárok vezetése alatt végzi tanulmányait. 24 7 Az örök városból hazatérve, felszentelték és elöljárói a Pozsonyhoz közel eső máriavölgyi szerzetesházba küldték a rendi ifjak közé tanárnak, onnan 1673-ban a nagyszombati házba helyezték át hasonló minőségben. Hivatását a rend történetírójának tanúsága szerint nagy tehetségéhez és alapos képzettségéhez méltó dicséretes buzgósággal töltötte be. 24 8 Itt se maradt soká, már a következő évben a pándorfalvi rendház vezetését bízták reá, a mellett a rendi tanács tagjává is kinevezték. Széchényit rendtársainak bizalma és szeretete boldogsággal töltötték el, alighanem a legboldogabb embernek érezte volna magát, ha a rend körében mindvégig megmaradhat. A gondviselés azonban nehezebb, tövisekkel benőtt utat jelölt ki részére. Nagybátyja, György érsek nem akarta, hogy Pál öcscse, kinek jellemszilárdságát, eszességét és tartalmasságát több ízben tapasztalhatta, a pálosrend nemes, de kisebb arányú munkásságában töltse el életét, nagyobb tettekre hivatottnak tartotta. Már 1675-ben eszmecserét folytatott Szelepcsényivel a felől,
