Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

dézsmahátralék miatt, a melyet azok jogosnak ismernek el, de fedezetet nem találnak megadására. Az uralkodó október 25-én utasítja Tholvay Gábor személynöki itélőmestert, küldjön ki bizottságot az összes igények felkutatására s a káptalan is ezen kikül044 döttek előtt igazolja követelését." Vizkelety Ferencz, az érsek sógora se volt megelégedve azzal, a mi neki a végrendeletben jutott. Éveken át vezette az elhunyt háztartását, szolgálataiért 8000 forintot kért a végrehajtóktól. Követelése nem volt túlzó, mert Széchényi Pál azt is kifizethetőnek tartaná, ha maradt volna annyi pénz, így ellenben 4000 forintot fizettek ki Vizkeletynek. A család mindamellett 1750 körül újra pert indított az örökösök ellen az elhunyt érsek állítólag kifizetetlenül maradt 500 forintnyi tartozása miatt. Az örökösök nevében Széchényi Antal gróf 1750 november 7-én kéri az egri káptalant, Telekessy István egri püspök, mint a végrendelet egyik végrehajtójának iratai között nézzen utánna, van-e bizonyíték arra, hogy az érsek a Vizkelety családnak tartozott. A káptalan válasza szerint ennek nyomát az iratok között nem találta, a minek bizonyságára összeállította azok jegyzékét, kiket a hagyatékból a végrehajtók kielégítettek : Kiss Lőrincz, az érsek főszolgája kapott 300 forintot, Spáczai János ügyvéd kapott 400 forintot, Kranz Magdolna szolgáló 96 forintot, Tamás gombkötő 20 forint 75 dénárt, György borbély 30 forintot, István udvari szűcs — forintot, az érsek szakácsa 12 forintot, a tányérmosogató 12 forintot, Rager orvos 400 forintot, Matusek András kanonok a halotti beszédért 300 forintot, Ordóay Zsigmond kanonok hasonló ténykedéséért 300 forintot, a pozsonyi jezsuita gyógyszertár 500 forintot, a pozsonyi plébános a temetésért 200 forintot, a pozsonyi zenészek a közreműködésért 100 forintot, az udvari káplán 300 forintot, Farkas Ferencz inas 30 forintot, Benko György suszter 18 forint 42% dénárt, 2 domonkos apácza 10 forintot stb.