Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
részint a nem katolikusok elkeseredése miatt sok plébános nem kapja meg javadalmát, elhatározta, hogy Velem és Csák Vas megyei falvakat 10.000, Kukmért 15.000, Peczel zálogos birtokokat 10.000 forint értékben az egyházmegye szegénysorsú plébánosai segítésére adja örök adományul. Kiköti, hogy 1. a birtokokat a káptalan által választott kanonok kezelje, jövedelmét évről-évre szolgáltassa be a káptalan pénztárába. 2. Mivel az alesperes úgyis évenként meglátogatja a kerületet (a mit megtennie fontos kötelessége), a káptalannak tegyen lelkiismerete szerint jelentést a tapasztaltakról, s a segítséget belátása szerint a káptalan oszsza szét. A jövedelem olyan papnövendékek taníttatására is fordítható, kik plébániákra mennek majd ki. A püspököt s kanonokokat felelőssé teszi, hogy az alapítvány eredeti rendeltetésétől el ne vonassék. Az alapítványt élvezőknek nem tesz mást feladatukká, csakhogy érte is imádkozzanak. 21 4 A kőszegi jezsuita kollégium megalapításával Széchényi néhai pártfogója, Pázmány tervét valósította meg, ki élete utolsó éveiben már tanácskozott arról, hogyan lehetne Sopronba és Kőszegre a rend tagjait letelepíteni. A jezsuiták működése nemcsak a nevelés-oktatás katolikussá tétele volt, maguk az alapítók is a megindult vallási küzdelmek bástyáinak szánták az egyes rendházakat. Jól tudták ezt a városok protestáns lakói, azért lehetőleg akadályt akartak gördíteni a rend házainak létesítései elé. A kőszegiekkel Széchényi eleinte sehogy se boldogult, első kísérle te kudarczczal járt, állítólag testileg is bántalmazták. 1666-ban Müller páterhez, Lipót király ismert nagy befolyású gyóntatójához fordult, segítse szándéka kivitelében. Hogy-hogyan nem, czélt ekkor se ért el. Az alkalmas idő nem sokára bekövetkezett. 1671 tavaszán, a mikor, mint alább látjuk, királyi beleegyezéssel egyházmegyéje összes egyházainak ügyeit vizsgálta, Pálffy Tamás nyitrai püspök, kanczellár és mások kíséretében Kőszegre is eljutott. Rövidesen tudtára adta a városnak, hogy a plébánia-templom és épület elfoglalását a protestánsok részére igazoltnak nem találja, felhívta, adja át neki azokat. A protestáns többségű város népe felzendül, majdnem tettlegességre kerül a dolog, miközben az érsek szemökre veti a király parancsa iránti
