Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
három főösszeesküvő elfogatását, továbbá a veszprémi püspök megidézését s kéri, siessen ő is Bécsbe, tanácsára szükség van. 20 2 A gyanúsítás, árulkodás a legmagasabb állások betöltőit se kerülte el. Szelepcsényiről azt beszélték, hogy ittas állapotban a király seregéről kicsinylő módon szólt, hogy a következmények elől félve Erdélybe szökött. «Pálffv Tamás kanczellár állítólag úgy nyilatkozott, hogy Nádasdynál reá compromittáló leveleket találtak. Szelepcsényi erre felment Bécsbe, erélyesen kifakadt a király előtt a kapzsi kanczellár ellen ; azonkívül Széchényi Györgyöt is a róla szóló hírek terjesztőjének tartotta. Forgách Ádám, Eszterházy Pál és Zichy Istvánnal elment a kanczellárhoz, ki a tanúk előtt kijelentette, hogy az említett levelek őt miben sem érintik». 20 3 Bécsben ekkormáreldöntötték, hogy a foglyokat kivégzik; azon következmények elhárítására, melytől Széchényi tartott, nem a megkegyelmezést tanácsolták Lipótnak, hanem az ország teljes leigázását német katonaság tömeges elhelyezésével. Ettől az időtől kezdve nehezedik az idegen fegyveres erőnek eltartása hazánkra. Okozói voltak ennek azon kevésbbé előrelátó főurak is, kik egyéniségűk tisztázására erélyes intézkedést javasoltak a lázadók ellen. Az egész ország ilyen igazságtalan megadóztatására azonban senki se gondolt. A vértörvényszék megalkotására Pozsonyba lejött Rottal azon indítványát, hogy az országot igyekezzenek az urak rávenni a területén elszállásolt német katonaság eltartására, mindenütt hűvösen fogadták. Nemcsak a kívánt két millió forint nagysága, hanem a kormány alkotmánysértő eljárása is megütközést keltett. Eleinte Szelepcsényi se akart tudni az érseki birtok megadóztatásáról, de mert ez a gyanú alól való szabadulásának feltétele lehetett, belement a teher elvállalásába. A főpapokat és a főurak számottevőit levéllel hívta meg 1671 január 2l-re Pozsonyba. A kevés kivétellel megjelenteknek előadta az udvar kívánságát, hálából azért, hogy az országot a fenyegető veszétytől — a felkelők szövetkezését a törökkel értette ezalatt — megmentette, járuljanak a sereg fentartásához, mely a török ellen állana készen. A jelenvoltak nyíltan nem mondtak ellene a kormány kívánságának, de az elébök tett ívre vonakodtak felírni az önkéntes adó nagyságát. A királyhoz felküldött jelentést, hogy a tanácskozók készek a király parancsait teljesíteni, saz adót megadják, csak öten írták
