Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
ETHLEN GÁBOR hadai 1619 szeptemberében a Nógrádban tapasztalt ellenállást fegyverrel és tűzzel bosszulták meg, bevették a király hűségén levő várakat, üszköt vetettek az ellentáborhoz tartozó emberek házaira. Széchényi Márton mély fájdalommal szemlélte udvarháza pusztulását, mely ősei földjétől megválni kényszerítette. Annál fájóbb volt távozása, hogy nem a pogány, hanem a magyar szabadságért harczoló hajdúk okozták kis vagyona pusztulását. Abban a hitben volt, hogy Szécsénykén nem tud boldogulni, pénzzé tette vagyonát, a rokonai meghívására kis családjával együtt 1620 tavaszán búcsút vett nemzetsége földjétől, elköltözött az akkor jól megnépesedett, élénk forgalmú Gyöngyösre. 18 2 Máshova bajosan mehetett volna, ott legalább rokonok fogadták őket. Családja magán kivül három tagból állott. Neje, Bán Sára a szintén régi Inarcsi-családból származott, mely család a török hódoltság folytán ugyancsak megvált ősi lakóhelyétől, 18 5 nagyobbik fia az 1592-ben született György, a kisebb az akkor tízéves Lőrincz volt. 1* Mihez fogott Széchényi Márton a megváltozott körülmények között, hol lakott, milyenek voltak családja életviszonyai, talán mindvégig megfejtetlenek maradnak előttünk. A gyöngyösi városi iratok, anyakönyvek 1654-ben kezdődnek, a szomszédos hiteleshelyek, az egri, váczi káptalan, szentbenedeki, sági konvent iratai nagyon megtizedelődtek ebből az időből. Azt se tudjuk megállapítani, meddig élt a család feje, csak annyi kétségtelen, hogy 1629-ben már özvegy volt Bán Sára. Fiának azon kijelentéséből, hogy anyját özvegysége idejében a török elűzte Budáról (a budai konviktus felállítására tett 1687. évi adománylevélben) azt következtetjük, hogy Széchényi Mártonné 1629 körül elment a budai várban, a
