Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
eladják Almásy Ferencznek és feleségének Fazekas Annának. A szőllő a Sárhegy alatt, az ú. n. Kisszőllő dűlőben volt. "' Széchényi György a család ezen ágának tulajdonképeni őse. 1650 körül, a mely évekből valók az őt illető első adatok, javakorbeli ember, neje a város előkelő családjai egyikének sarja, több gyermeke él. 1654 deczember 24-én, írja a jegyzőkönyv, a város tanácsa előtt «tötte le az ellenző pénzt Szécséni Szabó György felesége Kompolthi Ágotha asszony fiával Marczival együtt arra a szurdoki szőllőre, melyet Kompolthi Jakab elcserélt hírek és akaratjok nélkül Farkas Mihálynak. Ezen szőllőnek f ölj ül szomszédja lévén ugyan Szécséni György, alól pedig, úgy mint délről Kompolthi Jakab.» Ugyanaznap tiltakozott azon felső-kertmegi szőllő elidegenítése ellen is, melyet Kompolthi Orbánné Láng Anna asszony néhai férje lelkének üdvéért a városbeli jezsuitáknak adott. 1658 deczember 3-án keresztelik Kata nevű leányukat, keresztszülőkül Bán Berta, a Nógrádból szintén Gyöngyösre áttelepedett család sarja, melyből Széchényi Mártonná, az érsek anyja is származott, továbbá Subasa Gergely né, Erzsébet asszony j egyeztettek fel. Viszont Széchényiék komáskodtak 1664 február 15-én Poczik Miklós fia Miklós keresztelésénél. Kompolthi Ágota 1662 deczember 26-án Serédy Ferenczczel együtt jelen van Szatyra Márton leánya Anna keresztelésén. Széchényi Györgyöt 1663-ban az a kitüntetés éri, hogy polgártársai megválasztják a város egyik bírájává. Ez nemcsak népszerűségéről tesz tanúságot, hanem azt is bizonyítja, hogy Gyöngyös akkori lakosságának többsége a szomszédos megyékből letelepedett, a török elől a város falai között menedéket kereső köznemességből állott, nyomát se találjuk a tulaj donképeni polgárság és a jövevények közti villongásnak, a mi a fejlettebb felvidéki városokban akkoriban napirenden volt. A városbírói tisztséget előbb Gyárfás Mihálylyal, majd Dékán Jánossal együtt Széchényi 1676 márcziusáig viselte. Ebben a minőségben végzett munkássága tette őt érdemessé arra, hogv I. Lipót 1667 október 8-án neki és családjának régi nemességök épségben tartásával új czímert adományozzon. 13,J Az adományozás évében Márton, Gáspár, György és Kata nevű gyermekei éltek.
