Horváth Sándor: Regesták a liptói és turóczi registrumhoz. (Budapest, 1904.)

Midőn a »Történelmi Tár« 1902. évfolyamában, a két eredeti szöveg alapján általam közölt, és a Magyar Történelmi Társulat külön kiadásában is megjelent » Liptói és Turóczi Registrum «-hoz az itt következő regestákat közlöm, az a czél vezetett, hogy az azokban birtokok, és egyáltalán az okleveleket felmutatók sorrendjében, tehát időrendi elszórtságban következő, és igen gyakran homályos, burkolt szavakba foglalt oklevélkivonatokat könnyebben hozzáférhetővé tegyem. Ezen regestákban a kutató érdekes adatokat talál, amint azt már a két registrum szövegközlésénél futólag megemlítettem, Árva, Liptó, Turócz és Zólyom vármegyék jog- és birtokviszonyaira, művelődés- és családtörténetére; különösebben pedig, a megyék fejlődésére egyáltalában,^ föltételes földekkel járó szolgáltatásokra (terra conditionaria) Árva várára, kerületre és megyére, várföldekre, várvédelemre, a liptói és turóczi jobbágyfiakra, vendégekre, kir. registrumokra, a földön és a személyeken nyugvó föltételekre (conditio), várföldekre, fölös birtokok visszavételére, a kir. szolganépekre, tizedelengedésre, városokra stb. Ezen regesták közlése talán azért sem egészen fölösleges, mert egyrészt elpusztult, és így ismeretlen oklevelek létezéséről nyújt támpontot; másrészt arra nézve is újabb bizonyítékkal szolgál, hogy a középkorban az oklevélvizsgálat, különösen ha régibb időkből való oklevélről volt szó, nem volt megbízható. Az általam kiadott két szövegközlés bevezetésének 5. oldalán oda nyilatkoztam, hogy Bebek Imre országbíró, az oklevelek valódiságának megítélésében nem igen tévedhetett; hiszen nemcsak ő egyedül vizsgálta meg azokat, hanem egy-egy egész megyei bizottság volt segítségére. Csakhogy dr. Karácsonyi J. becses munkája

1) és későbbi kutatásaim, előbbi *) »A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig.« 1*