Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

LXXIV tát elfogadván, még aznap kiállíttatta számára az oklevelet, melynek értelmében Podmaniczky Istvánnak megbocsátja eddigi politikai magatartását és különösen azt, hogy ténylegesen közreműködött János erdélyi vajda megkoronázásában, amely elől állítólag nem volt módjában kitérnie; biztosítja számára és unokaöccsei számára a teljes bocsánatot, vagyonuk liáboríttatlan birtokát és életüknek teljes védelmét.

1 Ezzel Podmaniczky István és János király útjai örökre elváltak egymástól. Podmaniczky püspök már résztvett az 1527 szeptember végén megnyílt budai országgyűlésen a János király által kinevezett, de időközben Ferdinándhoz pártolt Várdai Pál esztergomi és Országh János kalocsai érsekkel együtt;

2 sőt ő végezte Székesfehérvárott november 3-án a koronázási szertartásokat is, miután a szintén jelenlévő két érseknek pápai megerősítése még nem érkezett meg Rómából. Így jog szerint Podmaniczky Istvánt kellett a rangban legidősebb püspöknek tekinteni ; Ferdinándot is ő áldoztatta meg mise közben.

3 Ferdinánd király nem volt érzéketlen a neki tett szolgálatok iránt. Azokat az előnyöket, melyeket neki egy-egy befolyásos főpapnak és főúrnak hozzá való csatlakozása jelentett, kellően értékelte. Ezért is bánt oly bőven a birtokadományokkal, melyekből ebben az időben még a leggazdagabbaknak sem volt soha elég. A nyitrai püspökkel szemben annyiban még lekötelezettnek is érezhette magát, mert tőle újabban 1600 forint értékű arany-és ezüstneműt kapott kölcsön, hogy neki, aki örökös pénzzavarban szenvedett, módjában álljon a hadműveletek költségeinek a fedezése. 1 Podmaniczky-Oklevéltár. II. 392—393. 11. Kivonatosan Pray G. : Specimen hierarchiae Hungaricae. Pozsony és Kassa, 1776. I. 126—127. 11. jegyzet. Egyháztört. Emi. I. 332. 1. St. Katona: Hist. crit. XX. 77. 1. 2 Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 135. 1. Egyháztört. Emlékek. I. 339. 1. Pray G. (Epist. proc. I. 284—286. 11.) adja azoknak a névsorát, akik ez alkalommal Ferdinándnak hűséget fogadtak. 3 Magyar Országgyűlési Emlékek. 1.143—-145.11. Szalay L : IV. 63. 1. Ortvay T. : IV. 1. 149., 151. 11. Kertbeny K. : Ungarn betreffende deutsche Erstlings-Drucke. I. Budapest, 1880. 63—64. 11. V. ö. Kertbeny : I. 561. 1. Fessler L A. ; VI. 388— 389. 11. Ortvay T.: Mária, II. Lajos magyar kir. neje etc. 322—325. II.