Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

LXXIII pontjáról és a békepolitika útjáról letéríteni tudta volna. Mikor azután 1527 augusztusának első napjaiban Ferdinánd jelentékeny katonai erőkkel benyomult az országba, annak nyugati részeit, sőt Buda-várát is minden ellenállás nélkül megszánhatta, mert János király még csak kísérletet sem tett ellenállás kifejtésére.

1 Mint a következmények mutatták, Ferdinánd számítása volt a helyesebb az adott viszonyok között. Az erő megnyilvánulása előtt mindenki meghajolt, ellenben mind kevesebb lett azoknak a száma, akik elveket hangoztattak, azok helyessége vagy helytelensége felett vitatkoztak és végül is az elméletek kedvéért feláldozták a valóságot. A Ferdinánd híveitől ügyesen irányított belső propaganda is annak igazolására helyezte a fősúlyt, hogy számolni kell a nagy erőforrásokkal rendelkező Ferdinánd katonai fölényével, mellyel szemben a megosztott Magyarország erejével nem feltétlenül rendelkező János királynak fölötte csekélyek a kilátásai. Annyit Podmaniczky István is látott, hogy Ferdinánd győzelmes támadása esetén a család trencsénmegyei birtokai és az ő nyitrai püspöksége is veszendőbe megy. A reá váró veszteség valószínűsége pedig annál nagyobb volt, minél nyilvánvalóbbá vált időközben János király elvszerű passzivitása. Innen van az, hogy Ferdinánd bizalmas párthívei, akik tájékozva voltak az előkészületek arányairól és a katonai erőviszonyokról és akiknek módjukban állott felhívni a püspök figyelmét esetleges ellenállása összes következményeire, reávehették Podmaniczky Istvánt arra, hogy idejekorán, még a hadműveletek megkezdése előtt igyekezzék kiengesztelni maga és családja iránt Ferdinándot. így történt, hogy Podmaniczky július végén Bécsbe sietett és ott 1527 július 29-én a maga és unokaöccsei nevében hűségnyilatkozatot terjesztett Ferdinánd, mint Magyarország egyedül törvényes és kétségbe nem vonható királya elé és hűsége jeléül felajánlotta neki a besztercei várat.

2 Ferdinánd a nyitrai püspöknek hűségnyilatkoza1 Fraknói Vilmos : Werbőczi István életrajza. 268— 270. 11. Ortvay T.: Mária, II. Lajos magyar király neje etc. 312—314 11. 2 Podmaniczky-Oklevéltár. II. 391. 1.