Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

érezte az ország túlnyomó többségét. A pozsonyi országgyűlés és az itt történt királyválasztás különösebben nem izgatta ; meg volt arról győződve, hogy Ferdinándnak nincs gyökere az országban, hiszen híveinek zöme a volt udvari párt embereiből került ki, azokat pedig a köznemesi rend most is épúgy gyűlölte, mint gyűlölte Mohács előtt, a pártharcok legforróbb napjaiban. Ennek következtében nem is tartotta szükségesnek a belső propaganda nagyobbarányú kiépítését; e helyett a rendelkezésére álló eszközök segítségével arra törekedett, hogy visszalépésre bírja Ferdinándot és királyságát elismertesse az európai udvarokkal. Innen van az, hogy érdeklődését és tevékenységét a megválasztatása után eltelt hónapokban úgyszólván kizárólagosan az elismertetésére irányuló diplomáciai munka kötötte le.

1 Ezzel szemben Ferdinánd és pártja szívós és körültekintő belső propagandát fejtett ki János király ellen a magyar fő- és köznemesi társadalomban,

2 de egyúttal felkészült a trónkérdés fegyveres eldöntésére is, amelyben V. Károly támogatásán kívül a cseh-morva rendek segítségére is számítottak. Bár közben, 1527 januárius elsején, a horvátországi rendek is királyukká választották Ferdinándot,

3 az 1527 márciusi budai országgyűlés, amelyen nemcsak a János királyhoz ragaszkodó tótországi és erdélyi rendek, hanem a főpapok, köztük Podmaniczky István is, továbbá a zászlósurak, a vármegyék és a városok meglepően nagy számban voltak képviselve, egységesen és határozottan Ferdinánd ellen nyilatkozott.

4 A budai országgyűlés egységes állásfoglalása megnyugtathatta János királyt a tekintetben, hogy eddigi politikája minden irányban helytálló és fedi az ország nagy többségének politikai felfogását, azonban nem volt hatással az ellenpártra, legfeljebb csak annyiban, hogy azt talán még fokozottabb tevékenységre és különösen a 1 V. ö. Horváth Mihály : III. 13—14., 24—27. 11. 2 Fraknói V. : Werbőczi István életrajza. 248. s köv. 11. 3 Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 77—80. 11. 4 Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 97—109. 11. L. azonfelül 127. 1. és Fraknói V. : Werbőczi István életrajza. 260— 263. 11. A jelenlévő püspökök névsora Egvháztört. Emlékek I. 316. 1. is.