Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

LXV1I rajta kívül még a következők élték túl a mohácsi szerencsétlenséget : Várdai Pál egri, Erdődy Simon zágrábi, Gosztonyi János erdélyi, Szalaházi Tamás veszprémi, Brodarics István szerémi és Gúti Országh János váci püspök.

1 Az életben maradt püspökökre rendkívül nehéz viszonyok között óriási feladatok vártak; nemcsak a hitegység megbontása ellen irányuló törekvések következtében, melyek idáig is sok gondot okoztak az egyháznak, hanem a királyi trón betöltésének halasztást nem tűrő kérdése miatt is, melyben a tömegek az egyházfejedelmektől várták az útmutatást. Igaz ugyan, hogy a püspöki karnak a legutóbbi évtizedek pártküzdelmeiben való tényleges részvétele ártott a papság tekintélyének, de még mindig az egyház volt az egyetlen tényező, mely uralkodott a tömegek felett és irányító befolyást gyakorolhatott a tömegelhatározásokra. A királyválasztás kérdésében azonban, melyet valamennyi magyar politikai párt és különösen a II. Lajos özvegye körül csoportosuló régi udvari párt a legsürgősebb teendőnek jelentett ki, arra hivatkozva, hogy az ország az adott helyzetben nem maradhat fej nélkül, a püspöki kar is megoszlott. Erdődy Simon, Szalaházi Tamás és Brodarics István kezdettől fogva az özvegy királyné fitestvérének, Ferdinánd osztrák főhercegnek érdekeit szolgálták.

2 Várdai Pál egri püspök Zápolyai János erdélyi vajda mellett látszott buzgólkodni

3 s tényleg egyike volt azoknak, akik az 1526 november 5-re meghirdetett székesfehérvári országgyűlés meghívóját aláírták.

4 Gosztonyit már püspökségének földrajzi helyzete is az 1 1526-ból való jegyzék. Egyháztört. Emlékek. I. 295— 296. 11. 2 V. ö. Egyháztört. Emlékek. I. 282., 291. 11. Erdődy Simon később János királyhoz csatlakozott. Az 1527 novemberi budai országgyűlés I. artikulusából (Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 154. 1.) erre lehet következtetni. 3 Jászay Pál: i. m. I. 78., 80. 11. Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 8—10. 11. Szalay László : Magyarország története. IV. (Lipcse, 1854.) 5. és 14. 11. 4 Pray G. : Epistolae procerum regni Hungáriáé. I. (Pozsony, 1806.) 276—277. 11. Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 9—10. 11. és Jászay Pál: I. 85. 1.