Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)
birtokokkal. 1 Bizonyára szelídebb és simulékonyabb volt, mint indulatos és erőszakosságra hajló Mihály bátyja, ezért is nyerte meg anyja szeretetét. Hatással lehetett egyéniségének kifejlődésére az a körülmény is, hogy az egyházi pályára lépett, annyira-amennyire teológiai tanulmányokkal is foglalkozott és azoknak elvégzése után kétségkívül a kisebb rendeket is felvette. Az egyházi pályán, bár nem volt felszentelve, elég gyorsan emelkedett, amiben bizonyára része volt Podmaniczky Jánosnak is, akinek a befolyása a királyi udvarban közismert volt. 1507 elején már csanádi nagyprépostnak és kanonoknak, egyúttal azonban esztergomi főesperesnek és kanonoknak nevezik az emlékek. 2 Minthogy azonban inkább csak javadalomélvezésről volt szó s nem az egyházi méltóságokkal együttjáró kötelességek gyakorlásáról, melyek helyhez kötötték volna, Podmaniczky István jobbára Trencsén megyében élt. Többnyire Mihály bátyjával együtt szerepelt mindenütt ott, ahol a Podmaniczky-család érdekeiről volt szó. így 1507 végén Mihályival együtt adta el bolesói részbirtokát a Szűz Mária tiszteletére épült besztercei templomban felállított Mindenszentek-oltára igazgatójának, a beiktatásnak azonban a közelebbről érdekelt családok ellentmondottak. 3 Egyik részese volt az 1510 június 3-i, már ismertetett családi egyességnek, melyben hatályon kívül helyezték az 1490 januárius 5-i tiltakozást, 4 melynek gyakorlati jelentősége különben sem volt és egy új vagyonfelosztásban egyeztek meg egymással. Az ekkor létesült egyességnek egyik legjellemzőbb pontja Podmaniczky Istvánra vonatkozik. Azt olvassuk ugyanis az oklevélben, hogy amennyiben Podmaniczky István idővel, Isten kegyelméből, nagyobb egyházi javadalmat vagy püspökséget nyerne, akkor lemond Bán városáról és tartozékairól Podmaniczky János és Mihály javára, bizonyos feltételek mel1 Podmaniczhy-Oklevéltár. I. 337—338. 11. 2 1507 május 4. Podmanicsky-Oklevéltár. I. 520. 1. 3 1507 december 16 és 1508 április 21. PodmaniczkyOklevéltár. I. 535 és 542—545. 11. 4 Podmaniczky-Oklevéltár. I. 209. 1.
