Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

ez alkalommal kétségkívül áldozatokat hozott a béke kedvéért. János ezt el is ismerte és azzal akarta viszonozni, hogy segítségére volt birtokadományok kieszközlésében. így jutott 1511 januárius elsején a sárosmegyei Tarkő vára és Tárca kastély birtokába, közösen nagylucsei Dóczy Ferenc királyi kamarással együtt.

1 Lehet, hogy Podmaniczky Mihály csak átmenetileg volt tulajdonosa ennek a különben jelentékeny várbirtoknak, s az is lehet, hogy a gyakorlatban sok hasznát nem is vette ennek a birtokadománynak, már csak a nagy távolság miatt sem, de a királyi kegynek megnyilvánulása mégis arra mutat, hogy Podmaniczky Mihály közéleti pályája emelkedőben volt, érdemesnek tartották vele foglalkozni. A Podmaniczkyak közt 1511 október 29-én létrejött és már ismertetett családi megállapodásból

2 is arra kell következtetni, hogy a testvérek közt -—• főleg a korkülönbségből származó ellentétek — szünőben voltak, közelebb jutottak egymáshoz, mert felismerték a családi összetartásban rejlő nagy erőtényezőt, A család befolyásának és társadalmi súlyának emelkedése tulajdonképpen ettől az évtől kezdődik. Amikor 1513 elején bizonyossá vált, hogy Podmaniczky István elnyeri a nyitrai püspökséget, Podmaniczky Mihály és János azonnal megegyeztek abban, hogy Podmaniczky Mihály az 1510 június 3-án kötött egyesség értelmében Bán város fejében neki járó évi 100 forintot 1000 forintért megváltja, de oly feltétellel, hogy amennyiben János fiúutód nélkül hal el, akkor a báni uradalom Podmaniczky Mihályra száll, aki János azok Podmaniczky Mihálynak jutottak ; azonban az oklevél szövege szerint abban állapodtak meg, hogy amennyiben Podmaniczky János nem fizetné meg a Bánért járó évi összeget, akkor meg kell osztania a szlavicsini és báni uradalmat. Ebből arra lehet következtetni, hogy az oklevél szövegezése hézagos, kimaradt belőle az, hogy Podmaniczky Istvánnak jutott nemcsak a báni uradalom, hanem a szlavicsini uradalom is, vagy legalább is ennek egy része. 1 Podmaniczky-Oklevéltár. II. 12—16. 11. Ez az uradalom 1512-ben Szatmári György kezébe került zálogbirtokként. (Tóth Szabó Pál: Szatmári Györgv prímás. Budapest, 1906. 130. 1.)