Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

ul iideni Johannes ac filius et fratres sui praenominali ipsorumque universa posteritas liberum cerae rubrae ad haec insignia exprimenda usum et facultatem habeant, unacum ceteris priviiegiis, honoribus, libcrtatibus. immunitatibus, quibuscunque aliae paris ordinis personae in regno nostro Hungáriáé utuntur, fruuntur et gaudent, quolibet de iure aut consuetudine. Immo creamus, ascribimus damusque, concedimus et annuimus harum nostrarum, quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungáriáé utimur, est appensum, vigore et testimonio literarum mediaute. Dátum.

1 Abból a formuláskönyvből, mely XV. és XVI. századbeli, de még Mohács előtt kelt oklevelek másolatait és kivonatait tartalmazza, az oklevél keltét nem lehet megállapítani, mert az a formuláskönyvből hiányzik. Mivel azonban az oklevél felemlíti, hogy Ulászló király Anna királyné hozzájárulásával emelte bárói rangra Podmaniczky Jánost fiával és két fiútestvérével együtt, a királyné pedig tudvalevőleg 1506 július 26-án halt el, a rangemelésnek 1506 júliusa előtt kellett megtörténnie.

2 A rangemelés indokolása — mint láttuk — előadja, hogy Podmaniczky János katonáival nagy szolgálatokat tett a királynak a megválasztatása után bekövetkezett zavaros időkben; azután pedig, mint a zágrábi püspökség birtokainak kormányzója, megmentette a püspöki javakat a pusztulástól, mert e javak egy része — úgy látszik — török szomszédságban feküdt; továbbá hathatósan közreműködött abban, hogy Jajca vára sikeres ellenállást fejthetett ki az ostromló törökök ellen. Végül megemlékezik azokról a szolgálatokról is, melyeket Podmaniczky János mint kamarás, majd mint főkamarás teljesített a királyi udvarban. A király mindezen érdemek jutalmazása végett, Anna királyné hozzájárulásával határozta el magát arra, hogy Podmaniczky Jánost fiával és két fiútestvérével együtt az ország bárói közé emeli, részükre új címert adományoz és pedig különös királyi kegyként ugyanazt a fehér sast, 1 Az oklevél szövegét Schiller Bódog közli : Az örökös lőrendiség eredete Magyarországon. Budapest, 1900. 327— 329. 1. ; a szöveget tőle vettük át. 2 A bárói oklevél felemlíti Podmaniczky János íőkamarási szolgálatait is ; minthogy azonban Podmaniczky János 1503 őta viselte ezt a tisztséget, az oklevél kelte 1503—1506 közé teendő.