Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)

rendelkezése is, mellyel Sztrecsen várát, továbbá Zsolna városát és a turócmegyei Szucsán várat tartozékaikkal együtt 1508-ban Podmaniczky Jánosnak adományozta.

1 E várak és a hozzájok tartozó uradalmak részben Kinizsi Pál özvegyének kezén voltak zálogban, aki ekkor már Horváth Márk volt horvát bánnak volt az özvegye. A beiktatás alkalmával az eddigi zálogtulajdonosok erélyesen tiltakoztak a király által elrendelt beiktatás ellen

2 s ennek következtében azt nem lehetett végrehajtani. Bármilyen nagy értékeket képviseltek is pillanatnyilag az említett zálogbirtokok, melyek közé az utóbb Korlátkői-családnak adományozott Budetint is számíthatjuk,

3 azok birtoklása végeredményben mégis csak bizonytalan volt, mert azokat bármikor megtámadhatták perrel és mert bármikor változtathattak tulajdonost. Ez az oka annak, hogy mivel az adott körülmények között nem volt lehetséges Trencsén megye területén nagyobb uradalmak megszerzése a sok ellentétes érdek miatt, Podmaniczky János, sok tekintetben atyja példáját követve, egyáltalában nem válogatott, ha birtokszerzésre alkalom és lehetőség kínálkozott az ország területének bármelyik részén. 1508-ban királyi adományban megszerezte az aradmegyei Ötvenablakú, a békésmegyei Szentandrás, Csabacsüd, Szentetormja, Királyság és a csanádmegyei Donáttornya nevű. birtokokat, melyek Korvin János^ fiának, Kristófnak halálával a koronára szállottak.

4 Úgy látszik azonban, hogy ennek az adománylevélnek kieszközlése körül visszaélések történhettek.

5 Az oklevélben említett Dobozi Dáníy András ugyanis, akinek Korvin János — ugyancsak ennek az oklevélnek a tanúsága szerint — a fenti birtokokat adományozta s akinek 1 1508. Podmaniczky-Oklevéltár. I. 559—561. 11. 2 1508 október 19. Podmaniczky-Oklevéltár. I. 565— 568. 11. 3 V. ö. 1510. Podmaniczky-Oklevéltár I. 603—607. 11. A Korlátkői-család tényleges birtoklására azonban nincs adatunk. 4 II. Ulászló adománylevele 1508 június 13. PodmaniczkyOklevéltár. I. 551—553. 11. 5 L. Karácsonyi János : Békés megve története. I. 223— 224. 11.