Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. II. (Budapest, 1939.)
quidam jobagio, de invasione domus fassus fuisset nichil scire, nisi quod audivisset, ut prefatus Ladislaus Kozany (így !) cum certis hominibus nobilibus et ignobilibus ivisset ad dictam domum et captivassent prefatum Ladislaum Morawychyk. Item nobilis Georgius de Bonczych 1 iuratus fassus fuisset, qualiter dictus condam Johannes Podmanyczky sibi protestatus fuisset de extractione sui familiaris et invasione domus, de reliquis respondisset se nichil scire. Item nobilis Procopius de Mytta 2 iuratus fassus fuisset, quod ipse nesciret, an dicta domus esset curia nobilitaris, vei ne, sed sciret, quod domus illa esset domini Podmanyczky, de invasione domus ignoraret et sciret, quod dictus homo fuisset iure mediante interfectus. Item nobilis Sandrvk de Nedeza fassus extitisset, se nichil scire, nisi auditu. Item nobilis Nicolaus de eadem Nedeza 3 fassus fuisset per omnia, sicut dictus Zandryk. Item nobilis Georgius Kozych 4 fassus fuisset, quod dicta domus semper fuisset curia nobilitaris et nunc quoque esset et sciret, quod dictus Ladislaus Korzany invasisset eandem. Item nobilis Venceslaus de [....J 5 wa Lehothka fjassus] extititit scitu, quod dicta domus esset curia nobilitaris et quod dictus familiaris dicti Johannis Podmanyczky fuisset captus et suspensus. 1 így, valószínűleg Borchych helyett. Borcsiczky György 1508-ban királyi ember volt, (Podmaniczky-Oklt. I. 539. 1.) 2 L. az 50. sz. oklevél jegyzetét. 3 A Nedeczky-család (Nagy Iván : VIII. 106. s köv. 11.) ismert tagjai; Sandrint zsolnai kapitánynak említik (Nagy Iván : VIIÍ. 107. 1.), Miklós viszont 1483-ban királyi ember (Podmaniczky-Oklt. I. 174—75. II.), 1505-ben és 15Ö9-ben is szerepel a Podmaniczkyakkal kapcsolatban. (PodmaniczkyOklt. I. 454—55., 572. 11.) 1 A nemes-podhrágyi Kozics-család (Nagy Iván : VI. 426—29. 11.) egyik, közelebbről nem ismert' tagja. Talán ugyanaz, aki 1519-ben a Podmaniczkyak praznóci soltészságát bírta. (Turóci konvent lt. Prot. vet. f. 45.) 5 Bizonyára Venceslaus vagy Ladislaus de Poczarowalehota (Podm. Okit. I. 320. !.).
