Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

anno domini millesimo quingentesimo octavo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno decimo octavo, Bohemie vero tricesimo octavo. Relatio magistri Philippi prepositi secretarii regie maiestatis. Hátlapján : Regestrata, folio CCCLXXII. Anno 1508. Jegyzet. Karácsonyi János (Békés megye tört. I. 223— 224.11.) reámutat arra, hogy az adomány levél kieszközlése körül visszaélések történhettek. Dobozi Dánfy András ugyanis még 1495 körül elhalt (Karácsonyi János : II. k. 41. I.), ennek következtében Dánfy halálával a kérdéses birtokoknak Corvin Jánosra kellett volna visszaszállaniok, aki különben 1490-ben Dánfyt a Mátyás király által adományozott birtokokban megerősítette, s nem Corvin Kristófra, aki akkor, amikor Dánfy meghalt, meg sem született. Érthető tehát, hogy Podmaniczky Jánosnak és Horváth Jánosnak beiktatása nagy ellenállással találkozott, sőt nevezettek tulaj donképen soha nem is jutottak a most nekik adományozott helységek tényleges birtokába. (V. ö. Karácsonyi János : I. k. 223—225. 11. L. azonfelül Sisic Ferclo : Rukovet spomenika o Herzegu Ivanisu Korvinu etc. Zágráb, 1936 p. 111—112.) 284. Turóc, 1508 június 28. A turóci konvent jelenti a királynak, hogy amidőn Péter .szentgyörgyi és bazini gróf, országbírónak 1508 június 4-én Székesfehérvárt kelt parancsa értelmében Szerdahelyi Imreffy Mihály trencsénmegyei birtokának, Bicse városnak a Beszterce város felől eső határát meg akarta jelölni, a határjárásnak Podmaniczky János ellentmondott. Eredetije papíron, hátlapján zárópecsét töredékeivel. Orsz. Levéltár. Dl. 21,845. Serenissimo principi domino Wladislao Dei gratia regi Hungarie et Bohemie etc. domino ipsorum gratiosissimo conventus monasterii beate Marié virginis de Thwrocz orationum suffragia devotarum perpetua cum fidelitate. Vestra noverit serenitas nos litteras viri magnifici domini comitis Petri comitis de Sancto