Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

íicentie de curia regia ad id specialiter transmisso, in preallegatis litteris vestre magnificentie adiudicatoriis inter alios ex nomine conscripto, unum ex nobis videlicet venerabilem magistrum Vincentium de Bwda

1 cantorem ecclesie nostre antedicte, socium scilicet et concanonicum nostrum ad premissa suo ordine exequenda nostro pro testimonio fidedignum duxissemus destinandum. Qui tandem exinde ad nos reversi, nobis concordi voce retulerunt isto modo, quod ipsi in festő beate Elisabeth vidue proxime preterito

2 ad facies possessionum condam Emerici, filii Nicolai de Wyzolay,

3 Wyzolay

4 et Zwerepecz

5 vocatarum in comitatu Trinchiniensi existentium, vicinis et commetaneis earundem universis inibi legittime convocatis et presertim nobilibus Wenceslao de Lezkow,

6 Johanne de Nadas,

7 Jeronimo de Pochorwalehotha,

8 Georgio de Zalwsye,

9 ac Nicolao de Kysdomanys,

1

0 necnon circumspectis Paulo Benkowycz iudice et Benedicto Benyo alias Belobrad dictis iurato cive de oppido Belws

1

1 personis dominorum ipsorum, spectabilium scilicet et magnificorum dominorum Johannis et Georgii de Zapolya comitum perpetuorum terre Scepusiensis etc.

1

2 aliisque quampluribus presentibus, accessissent et dum easdem possessiones omni eo iure, quo eidem Johanni Podmanyczky actori pertinere dino1 Személyi adatait nem ismerjük, Vagner József sem említi többször idézett művében. 2 1507 november 19. 3 A Viszolaji-családra 1. a 108. sz. oklevelet, továbbá Szerémi—firnyei : i. m. 331. 1. 4 Viszolaj h. Bellustól k. 5 Szverepec h. Viszolajtól ék. 6 A Lieszkovszky-család tagja. A családra 1. Nagy Iván : VII. 111—115. 7 Személvi adatai ismeretlenek; egy Nádasi Balázs 1493-ban említve. (Palásthy Pál: I. 363.) 8 L. a 117. sz. oklevelet. 9 L. a 212., 214., 215., 216., 262. sz. okleveleket. 1

0 Egy Kisdomanisi Benedek már előfordult ; 1. a 215., 216. sz. okleveleket. 1

1 Bellus h. Vágbesztercétől dny. a Vág völgyében. 1

2 Ismeretes, hogy a Zápolyai-család 1475-től 1528-ig nemcsak birtokosa volt a trencséni várnak és uradalomnak, hanem 1499, vagyis Zápolyai István nádor halála után, állandó lakosa is. (V. ö. Károlyi János : A trencséni vár. Trencsén, 1910. 48. és 50. 11.)