Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

ELŐSZÓ Gróf Vigyázó Ferenc 1923. október 25-én kelt vég­rendeletében akként intézkedett, hogy anyai vagyona jövedelmének egy része édesanyja, szül. br. Podmaniczky Zsuzsánna emlékét megörökítő, „nemes szellemének propagálását célzó monografikus irodalom támogatá­sára fordítandó. Ez az irodalmi tevékenység másod­sorban Podmaniczky Jánosra, nagyatyjára és általá­ban a Podmaniczky-családra is kiterjesztendő". A Magyar Tudományos Akadémia Történettudo­mányi Bizottsága eleget óhajtván tenni gróf Vigyázó Ferenc végső akaratának, 1929. november 7-én tartott ülésében engem bízott meg a családtörténeti mű meg­írásával. E megbízás alapján haladéktalanul hozzálát­tam a Podmaniczky-család történetének megírásához szükséges okleveles anyag összegyűjtéséhez. Ekkor azonban kitűnt, hogy a báró Podmaniczky-család levéltárai az idők folyamán részben szétszóródtak és más levéltárak alkotórészeivé lettek, részben pedig el­kallódtak. Ennek következtében szükségessé vált nagy­arányú és tervszerű kutatómunkával összegyűjteni a családra vonatkozó okleveles anyagot. Évekre terjedő levéltári kutatómunka után jutottam abba a hely­zetbe, hogy a Podmaniczky-család történetének meg­írására gondolhattam. A kutató munka közben merült fel az a gondolat, hogy hasznos volna az okleveles anyagot is közzétenni, hogy a nagy körültekintéssel összegyűjtött oklevelek azok számára is hozzáférhetők legyenek, akik nem csupán e család múltja, hanem Trencsén vármegye, az Északnyugati JFelföld és általában a magyar mult iránt érdeklődnek. Hézagpótlónak látszott a Podma­niczky-Oklevéltár közzététele azért is, mert az Észak-

Next

/
Thumbnails
Contents