Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

László és Margit. Ez utóbbi mesztegnyői Szerecsen Györgynek lett a felesége.

1 A második házasság nagy mértékben emelte Podmaniczky László személyes súlyát, mert hiszen ennek a révén a hatalmas és nagybefolyású nádorral került sógorságba. S ha Podmaniczky László az ekként kínálkozó alkalmakat talán nem is használta fel a maga személyes előnyére, az új rokoni kapcsolat gyermekeinek emelkedésében kétségkívül fontos tényező volt. Mindamellett néhány birtokot a nádor egyenesen Gúthi Országh Ilonára való tekintettel adományozott Podmaniczky Lászlónak ; abból legalább, hogy pl. 1478ban Podmaniczky László és felesége együttesen kapták Vámosmikola és Szakállos,

2 1482-ben pedig a hontmegyei Peröcsény felét,

3 erre következtetünk. Az ekként nyert birtokok azonban korántsem voltak elegendők ahhoz, hogy az esetleg özvegyi sorsra kerülő Országh Ilonának megfelelő megélhetést biztosítsanak ; ezt Podmaniczky László is megértette. Innen van az, hogy felesége kívánságának megfelelően 1481-ben Bán városát, Prusz és Brezolup nevű birtokokkal együtt,

4 a következő évben pedig vámosmikolai, szakállosi és peröcsényi birtokrészeit, továbbá a vrchteplai és csernakokoszteleci zálogbirtokokat

5 neki ajándékozta. Országh Ilonának azonban gondja volt gyermekei sorsának biztosítására is s bár uránál kieszközölte, hogy 1481-ben a két házasságból származott három fiú (János, Mihály és István, László valószínűleg később született) egyformán részesüljön Drienove és Hlinik birtokában,

6 utóbb keresztülvitte azt is, hogy Podmaniczky László kellő időben végrendelkezzék és ilyenformán a tényleges vagyon közte és a gyermekek közt igazságosan, végérvényesen és mindenféle pereskedés kirekesztésével

7 osztassék fel. 1 Podmaniezky-Oklevéltár. I. 307. 1. 2 Podmaniczkv-Oklevéltár. I. 128—130. 11. 3 Podmaniczkv-Oklevéltár. I. 156—158. 11. 4 Podmaniezky-Oklevéltár. I. 150—151. 11. 5 1482 március 7. Podmaniezky-Oklevéltár. 1.159—160.11. 6 Podmaniezky-Oklevéltár. I. 144—45., 152—55., 158., 161., 164—166., 167., 169., 170—172. 11. 7 „Nolens etiain, ut consors sua, puta generosa domina Elena de Guth post mortem ipsius Ladislai Podmaniczky in