Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

sorolás) memorato Johanni Podmaniczky, suisque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, immo damus, donamus et conferimus iure perpetuo et irrevocabiliter tenendum, possidendum pariter et habendum, salvo iure alieno, harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Quas in formám nostri privilegii redigi faciemus, dum nobis in specie fuerint reportate. Dátum Bude, die dominico proximo post festum beati Bartholomei apostoli, anno Domini millesimo quadringentesimo nonagesimo secundo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. secundo, Bohemie vero vigesimo secundo. Ad relationem reverendi domini Stephani episcopi ecclesie Sirmiensis personalis presentie regie maiestatis locumtenentis.

1 Hátlapján : Regestrata folio CXXXV. 1492. A lap alján XVI. századi írással: Donatio super Zewchyna falwa, Horowecz et Lehotka. Jegyzet: Már volt arról szó (1465 július 14. a 25. sz. oki.), hogy a jelen oklevélben felsorolt birtokokat Mátyás király Podmaniczky Lászlónak adományozta. Az új adományt, melyben különösképen nem történik említés a korábbi adományról, valószínűleg az tette indokolttá, hogy Podmaniczky János szükségesnek tartotta a ,,ius regium" adományozását is. 124. Buda, 1492 augusztus 26. II. Ulászló király meghagyja a nyitrai káptalannak, hogy Podmaniczky Jánost adomány címén vezesse be a Horoveczky László magszakadása következtében a koronára szállott Horowecz, Szucsinafalva és Lehotka trencsénmegyei birtokokba és az ottani királyi jog birtokába. Átírva a nyitrai káptalannak 1492 szept. 21-én kelt, s az ellentmondással történt beiktatásról szóló jelentésében. (L. a 125. szám alatt.) 1 Somorjai Fodor István szerémi püspök, az 1491-ben elhalt Nagylucsei Dóczy Orbán unokaöccse. (Fógel József: II. Ulászló udvartartása. Budapest, 1913. 54. 1.)