Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

Róbert hatalmi törekvéseinek alapja és támasza évtizedek óta a magyar tengermellék és a horváth-szlavon területek voltak, feltevésünk szerint a telepítés családonként, vagy nagyobb tömegekben leginkább innen történt a XIV. század első felében, mert a király e területek lakosságának hűségében feltétlenül megbízott. A délről való feltelepítés Károly Róbert utódai alatt is gyakorlatban maradt, a következő évszázadban pedig szinte rendszerré vált, főleg azután, hogy a délvidéki forradalmi mozgalmak véglegesen megszűntek. Az e korbeli telepítéseknek kettős céljuk volt : a törökök előnyomulása következtében hazátlanná vált lakosság elhelyezése és a huszita háborúk következtében néptelenekké vált területek benépesítése. A XV. század derekán a déli vidékekről való telepítés mellett Erdélyből is történt telepítés a Vág mellékére,

1 Mátyás király pedig adómentesség ígéretével igyekezett arra bírni a jobbágyságot és általában azokat, akikben megvolt a hajlandóság, hogy Hricsó és Oroszlánkő vidékén megtelepedjenek.

2 A jobbágyok szabad költözködési jogának változatlan fennállása a XIV. és XV. század folyamán a jobbágyok önkéntes helyváltoztatását lehetővé tette.

3 Bizonyosnak kell tartanunk azonban azt is, hogy a gyakorlat a földesuraknak is jogot adott arra, hogy jobbágyaikat kicserélhessék, vagy oda telepíthessék, 1 V. ö. Nagy Iván : VI. 308. 1. 2 Mátyás királynak 1467 július 5-én kelt felhívása a következőket tartalmazza : „Nos pertineneias castrorum nostrorum Richo et Orozlankw vocatorum, nunc habitatoribus destitutas, populosas efficere et multitudine populorum intendimus decorare ; voluinus igitur, ut quicunque libere condicionis homines ad pertineneias dictorum castrorum nostrorum commorandi causa venire voluerint, libere veniant et secure commorentur sub nostra protectione et tutela speciali. Illis ergo, qui ad desertas domus venerint et in eisdem edificia fecerint, trium integrorum annorum, qui vero ad promptas descenderint, unius integri anni a die adventus ipsorum libertatém donamus, ipsos ab omnibus daciis, collectis, taxis tam ordinariis, quam extraordinariis eximentes, immo damus, eximimus et supportamus" etc. (Másolata Knauz Nándor hagyatékában a Magyar Tud. Akadémia Történettudományi Bizottságának másolatgyüjteményében.) 3 V. ö. Sinkovics István : A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Budapest, 1933. 54—56. II.