Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

talmazó névsorral szemben azonban a következőket kell tudnunk : A magyarság megtelepedésének korára vonatkozólag két fontos kritériumot vehetünk figyelembe és pedig a tót orrhangú o<u és a tót </</? változást. Az első a X. század végén, a másik a XII. század végén fejeződött be. Azok a helynevek tehát, amelyekben a magyarban um, un, om, on található a mai tót u helyén (pl. a pozsonymegyei Dombó < tót Dubová), amellett bizonyítanak, hogy a magyarságnak ezeket még a X. század folyamán kellett átvennie, vagyis a magyarságnak a X. században az illető helység közelében okvetlenül a tótsággal együtt kellett laknia. A magyar g hang pedig a tót h helyén azt igazolja, hogy a magyarság azon a területen legkésőbb a XII. század végéig telepedett le. Trencsén megyében nincs biztos adatunk a tót orrhangú magánhangzó megőrzésére, a megőrzött g-re azonban több példánk van. Ebből tehát az következik, hogy a magyarság Trencsén megye egyes részeiben a X. század után, de mindenesetre a XII. század vége előtt megtelepedett. S valóban a XIII. század első éveitől fogva oklevélileg is kimutathatók a trencsénmegyei magyar eredetű telepek : 1208-ból : Samar.

1 1232-ből: Nádas.

2 1234-ből : Egresd és talán Bán.

3 1258-ból ; Ugróc.

4 1297-ből : Újfalu Skala mellett.

5 A magyarságnak a XIII. század folyamán való fokozatos térfoglalását főképen a határ- és dűlőnevek mutatják. Igaz ugyan, hogy a szláv vidékeken előforduló magyar helynevek a valóságban gyakran csak 1 Hazai Okmt. VII. 5. Zamard néven is említve. V. ö. Nagy Iván : Magyarország nemes családjai. XII. 300—301. 11. A példák egy részére, nemkülönben az ismertetett hangtani törvényekre Kniezsa István egyetemi magántanár figyelmeztetett. 2 Hazai Okmt. VII. 21. „Terra Nadas". Smilauer (95. 1.) Nyitranádassal azonosítja. Az ugyanakkor említett Vyssian helyet Smilauer Vis'.ocsánnal azonosítja. Pesty Frigyes (A magyarországi várispánságok. 508. 1.) a magyar Varsány névalak eltorzítását látja Vyssianban. 3 Fejér : III. vol. II. p. 402. 4 Fejér : IV. vol. II. p. 400. A névalak szláv és jelentése : magyaré; ez arra mutat, hogy a hely első birtokosa, vagy Lelepítője magyar volt. V. ö. Melich J. : id. mű 300. 1. 5 Fejér : VI. vol. II. p. 99—100. „Villa Wyfalva" néven említve a határjáró-oklevélben.