Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

pk.-nek Szentendrén a Duna mellett levő udvarházában állítják ki. (Irodalmát 1. Szentpétery i. m. 73. sz.) 7. 1148. II. Géza k. a László k. által a budai kptnak adományozott évi 360 pensa helyett a budai vásárvámot (tributum fori Geycha), Pest és Kerepes révjének vámját (tributum portus Pesth et Kerepes), továbbá a Megyertől a Nagyszigetig terjedő halászatot (piscaturam quod vulgo Tonya dicitur a portu Meger usque ad magnam insulam regis) adja. (Irodalmát 1. Szentpétery i. m. 77. és Budapest oki. I. 3—4. 1.) 8. 1193. III. Béla k. felsorolja a székesfehérvári keresztesek birtokait. Az oklevélben előforduló helynevek közül Pest megyében voltak Dolosa, ma Dalocsa dűlő Bogyiszló mellett, Halaz, ma puszta Dusnok mellett, u. ott volt a Huzetov halastó is, Horta a középkori Kis- és Nagyharta falvak valamelyike. (Irodalmát 1. Mikos József — A fehérvári keresztesek 1193. évi oklevele mint magyar nyelvemlék, 1936.) 9. 1198, Róma. III. Ince p. megbízza Jób esztergomi érseket, orvosolja a telki kolostorban tapasztalt bajokat s állítsa azt vissza régi fényébe. (Fejér II. 322, Knauz I. 158, Veszpr. pks. oki. I. 7. 1) ' 10. 1211 január 26, Róma. III. Ince p. megbízza Péter győri pköt, a tihanyi apátot és a vasvári prépostot, vizsgálják meg, igaz-e Róbert veszprémi pk. panasza, hogy a szentábrahámi (a mai Ráckeve táján volt) kolostor szerzetesei a pk. tizedét elfoglalták. (Veszpr. pks. okt. I. 19—20.1.) 11 1212. II. Endre k. a főurak közbenjárására visszaadja és megjáratja a budai káptalannak Óbudán és közelében levő birtokának határait, átengedi neki a falu feletti bíráskodás, a vásárvám és szőlődézsma jogát. Az oklevél igen röviden és hiányosan jelöli meg a királyi birtok és az egyházi birtok elválasztó határait s e miatt évszázadokon át bizonytalan volt mindkét rész jogi helyzete. Megnehezítette az ügy végleges tisztázását az is, hogy az oklevél szövegébe 1244 előtt, amidőn IV. Béla Pest város kiváltságlevelét kiadta, négy tonna vám-só adományozását is betoldották, úgyhogy két oklevélcsoporttal van dolgunk, az egyik (Szentpétery 272. sz.) a hitelesnek tekintett, a másik (280. sz.) a hamisított. Mindkettőből van példány a budai kpt. pozsonyi és veszprémi oklevelei között. Budapest okit. a két oklevél szövegét párhuzamosan közli, de kimaradt belőle a veszprémi kpt., hite-