Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

Inárcsnak mindkét része ugyanis elpusztult, s török kincstári birtokká lett, amelyet valamelyik katonának adott oda vitézsége jutalmazására. 1655-ből megmaradt a családi levéltárban Mahmud aga nyugtája, amely szerint Farkas István a pusztát évi 10 ezüst tallérért tőle bérbe vette.

37 Tóth András 1726-ban a megye által végzett kihallgatáson pedig azt adta elő, hogy ő Inárcs egy részéért évente 1 arany árendát fizetett a Gellért családnak, de a tanúskodás idejében már nem tudta megjelölni, Inárcs melyik részét bérelte. István 1653-ban 80 forintért zálogba veszi Mihály és Ferenc testvérével a néhai Nagy Tamás inárcsi részeit,

3

8 1654-ben Nagy Lukácsné, Inárchi Nagy Zsuzsána földjeit 24 arany forintént.

3

9 Arra a hírre, hogy Kátai Ferenc inárcsi birtokrészeit keresi, 1655 szeptember 8-án Farkas Gáspár tanúkat hallgattat ki Ócsán, akik egyértelműleg bizonyítják, hogy 50—60 év óta senki más nem volt birtokos ott, csak a Farkas család.

4

0 Mindez azonban eredménytelen maradt. Kátai Ferenc ugyanis 1663 május 7-én Torna várában a jászói konvent megbízottai előtt öccse urának Keglevich Miklósnak és Czobor Évának engedi át „bizonyos summa pénzben" Pest megyében Cegekátát, Kőrős város felét a városházzal együtt, Szenttamáskáta felét, Szentmártonkáta harmadát, Egreskátát, Szelefarnost, Jánoshidát, Várokot, Újfalut, Aporkát, Inárcsot, Byalt, Kapufát, Gályát, Csudakházát és Szentkirályt; Csongrád megyében Böldöt; Külsőszolnok megyében Ság, Kéked, Szentpéter, Simeg, Szentmiklóstelke, Szentmihálytelke, Varag és Csepely pusztákat, Bura felét, Nene, Szondát, Ders és Boboka pusztákat.

4

1 Az inárcsi részeknél az iktatás ellen a család tiltakozott, s az ebből folyó pereskedés közel 50 évig tartott. 1728 április 21-én a birtokszerző unokáival Keglevich József és Gábor grófokkal Farkas István „nem akarván a per esetleges kárát elszenvedni" abban állapodott meg, hogy az utóbbiak visszavonták a Gellért (helyesebben Gellén) család leszármazottainak adott engedményeket, a Keglevichek pedig Inárcs Ve-od részét engedték vissza a család birtokába. A megye kiküldöttei ezen rész határait is kijelölték, s ebből kitűnik, hogy a Farkasok a Besnyő és Dabas felé eső ősi részt, tehát Alsóinárcsnak mintegy harmadrészét kapják vissza az egyesség alapján.

4

2 Valószínűnek tartom azt, hogy az elvesz3

7 Benkó i. m. 63.1. és Okmánytár a hódoltság történetéhez, I. 2.14.1. 3

8 U. ott, 60. 1. 3

9 U. ott, 62. 1. 4

0 Egykorú másolat a családi levéltárban. 4

1 N. R. A. 958. cs. 36. sz. 4

2 Benkó i. m. 67—69. 1.