Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

pestmegyei bt. Margit leányára Polányi Petemére és annak János és Péter fiaira hagyhassa. (1449-ik évi átirata Dl. 2932, Anj. III. 182. 1.) " 242. 1335 július 13. Buda. I. Károly k. megtiltja Buda vs. polgárainak, hogy a szigeti apácák jenői birtokához tartozó dunai részben halásszanak. (Fejér VIII. 4. 76. és 635. 1., Magyar tört. tár IV. 134. 1.) 243. 1335 október 14. A budai kpt előtt Becsei Imre fia Töttös ns. a neki örökségként jutott székmáli szőlőt Simon ispán, pesti bíró és Pál szabó szőlői mellett elcseréli szomszédja, u.-azon Simonnak a felhévízi Űjmálon levő szőlőjével, amelynek szomszédai felhévízi Sánta Fábián és János, másfelöl Mihály budavárosi polgár. (Hártya ered. Dl. 2953, Fejér VIII. 4. 120. 1.) 244. 1336 június 9. Az esztergomi kpt. jelenti Erzsébet knénak, hogy június 2-án Visegrádon kelt parancsára a szigeti apácák Jenő birtokának határait Pest megyében Pilisi János kir. ember jelenlétében Miklós pappal megjáratta. A határjárást Simon pestvárosi bíró, Péterman és Adách-i Péter esküdtek és más polgárok, a szigeti Szt. Mihály-egyház prépostja és a szomszédos birtokosok irányították. Az oklevél Jenőnek csak Pest városától és a pr. birtokától elválasztó határjeleit sorolja elő, mivel az óbudai káptalan és az esztergomi keresztesek megbízottai nem jelentek meg. Prima eius meta incipit iuxta Danubium super magnó fossato, quod circuit villám Pestiensem a parte ville Jeneu, in cuius fossati capite sunt due terree mete. Deinde vádit super ipsum fossatum usque viam, que ducit in Waciam, ubi circa eandem viam in fine fossati in loco cuiusdam antique delete mete, ubi inter commetaneos non modica contencio oriebatur, de consensu et permissione sepedictorum civium et prepositi unam novam metam terream erexissent. Item transeundo ipsam viam pervenit ad duas magnas terreas metas circa eandem viam situatas, deinde currit usque partém orientalem ad quendam monticulum, prope quem sunt similiter due terree mete, ubi eciam antiquitus fuerunt sepulchra paganorum, a quibus parumper descendendo in fine terre arabilis sunt due terree mete. Abhinc vádit similiter ad plagam orientalem inter terras arabiles, de quibus pergit ad quoddam pratum, iuxta quod sunt due terree mete. Inde parumper eundo pervenit ad aliud pratum, ubi sunt due terree mete, ab hiis tendit ad montem sabolosum, quem transeundo pervenit ad duas terreas metas summo monte situatas, de quibus pervenit ad duas vias versus orientem transeuntes, quarum una ducit in