Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)
lesz, 796-ban Pipin átűzi a Tiszántúlra. 805-ből ismerjük a Theodorus nevet nyert keresztény avar fejedelmet is. Szent Adalbert 984-ben küldi be az első térítőket, ő maga 995-ben jött be s életírója szerint szemtanúja volt az ország fővárosában végbement pogány szertartásnak. 10 0 A krónika szavait gondosan mérlegelve úgy látjuk, hogy a pogány magyarok a honfoglalás idejében már nem a kezdetleges oszlop és cölöpalakú bálványok előtt áldoztak, 110 hanem emberformájú bálványt faragtak, amelynek üregébe a pogány papok valamelyike el bujt. A bálvány előtt álló pap intézte hozzá a kérdéseket, amikre az elbújt egyén, nyilván a társával történt előzetes megegyezés alapján figyelve a kérdés szavainak sorrendjére, a hangsúlyra, szünetekre, válaszolt. Szent Adalbert nyomban átlátott a pogány papok csalásán, s fáklyát ragadva felgyújtotta a bálványukat. m Mindazon szokást, ami a régi vallásra emlékeztetett, általában pogánynak nevezték; Anonimus szerint Ketelt és Tulmát Komáromban, Thonuzobát a Tiszánál pogány módon temették el, Nyírben áldomást ittak, Óbudán az ifjak pogányosan nyilakkal játszottak. 1785-ban a hontmegyei Kemence birtok határának bejárásánál Pogányvárfarkát, Pogánysírokat 10 0 Knauz az eseményt Esztergomban megtörténtnek véli. Monumenta ecel. Strig. I. 33. 11 0 Krohn Gyula — A finn-ugor népek pogány istentisztelete, Budapest, 1908. 11 1 Legitur eciam, quod in Ungaria Christum predicaret beatus Adalbertus; primum quidem per nuncios suos, deinde per se ipsum, et innumerabilem populum predicacionibus atque multis miraculis ad fidem converteret. Accidit eum pervenire ad locum, ubi sedis est principális tocius regionis. Erat autem ibi ydolum quoddam celebre pre ceteris, ex quo demones frequenter dare manifeste responsa solebant. Hac igitur causa turbe vicinarum urbium ad huius rei spectaculum statutis temporibus illud adorature conveniebant. Maxima itaque multitudine populi ydolum cireumstante, sanctus pontifex, fide fortis, paratus pro Christo tradere in mortem animam suam, audacter accessit et videntibus cunctis face accensa in conspectu sacerdotum ydoli, omnibusque virtute Dei consternatis atque stupentibus, tante auctoritatis constancia nullo con~ tradicente, illud penitus concremavit. (Miracula S. Adalberti martiris. Pertz: M. G. llist. Scriptores, ívrét IV. k. 613. 1.) A vogulok és az osztjákok bálványaikat maguk faragták fából még a háború előtt is; egyegy fatuskót emberalakra faragtak, vérrel vagy vörös festékkel szemet, orrot és szájat festettek neki és azt az erdőségnek valami kevésbbé útbaeső részén egy-egy fán, fatörzsön helyezték el. (Trocsányi Zoltán — Észak-Szibériai rokonaink, Budapest 1936.) A bálványhoz intézett beszédre nézve 1. Mészáros Gyula — A csuvas ősvallás emlékei, 1909, 276. stb. I.