Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

ÖSSZEFOGLALÁS. 1. A magyar őshaza, a Duna—Tisza közének őstörténete. A történettudomány mai álláspontja szerint tudományosan elfogadható azon elmélet, hogy a magyarok az emberiség két nagy népcsaládjából: az uráliból és altájiból erednek, amelyek valamikor régen talán egy tőből szakadtak le. Az uráliak leszármazottai a finn-ugorok, akiknek a Volga közepén ismert őshazájából úgy 4000 évvel ezelőtt kelet felé húzódó egy részét tekinthetjük a magyar-ugoroknak. Ez a rész még a Krisztusurunk születése előtti időben átment az Ural hegységen a Tobol és Isim folyók alsó vidékére. Itt érintkezik az altáji családbeli törökökkel, akiktől^ megtanulja a földmívelést és a fejlettebb állattenyésztést. Átveszi egyúttal az ogur törökök onogur csoportjának törzsszervezkedését is, és az erdős vidékről új foglalkozásának megfelelőbb területet keresve jut el a Kaukázus vidékére, mint az onogur

1 törzsszövetség egyik tagja 450 körül. A magyarokat akkor szabiroknak és türköknek nevezik az egykorú keleti források. A magyar elnevezés onnan használatos, amikor a Magyar törzs áll a szövetség élére. 800 és 830 között foglalja el a magyarság Lebediát, a Don és Dnyeper között, majd 889-ben megindulnak az Etelközön és a Kárpátokon át Magyarországba. A régi hazában elhagyott területet a vogul-osztják elemek foglalják el, s annak jugra nevét a zűrjének őrzik meg; a Kaukázusból északfelé vándorló töredék új hazáját később Magna Bulgáriának és Magna Hungáriá-nak nevezik. Ez a hagyomány a mindkét területet a XII—XIII. században leigázó Novgorodban, majd a mindhármat hatalma alá hajtó Moszkva államban maradt fenn

2. Kmoskó Mihály ehhez hozzáfűzi, hogy a 1 Az onogur szó jelentése tíz ogur (törzs). A többi ogur elnevezéssel együtt lásd Hóman—Szekfű tört. I. 41. 1. 2 Gombocz Zoltán - A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. Nyelvtudományi közlemények XLVÍ. k. Kázsmárki István (R.-Nagy László) összefoglaló cikkei. Német Gyula — A honfoglaló magyarság kialakulása művéről a Magyarság 1930-iki évfolyamában.