Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

augusztus 30-tól Timur Diváné várparancsnok idejében 453 emberből áll az őrség. A várhoz tartozó kerület jövedelmeinek összeírásai 1555, 1556-ból és 1586—1588-ig szintén megmaradtak. A török beosztás szerint a várhoz hevesi és nógrádi faluk tartoznak, pestmegyeit a jegyzék nem sorol fel. (Velics—Kammerer Defterek I. 129, 173, 365, 369. és II. 87, 178. 1.) 1569. 1549/50. A zsámbéki várban Musztafa dizdár parancsnoksága alatt 10 müsztafzih, 7 topcsi, 80 ulufedsi, 84 azab és 72 martalóc, össesen 275 katona teljesít őrségi szolgálatot. 1558—1559-ben a létszám leszáll 75-re. (Velics—Kammerer Defterek II. 81—82, 227. 1.) 1570. 1550 április 10. A váradi kpt. előtt Ilmer-i Imre váradi prépost Izabella k.-né írásbeli parancsára azt vallja, hogy Abon, Thozeg és Paladych birtokokat Lajos k.-tól, mint a hűtlenné lett Wason-i Gergely özvegye Benigha birtokait Werbőczi István kapta adományul s ezt János k. megtoldván Thewrthel birtokkal, megerősítette. Nyarasapath birtokot a néhai Nyarasapath-i György leánya Klára, Kwsall-i Jakchy Jánosné Perényi Imre nádori jegyző előtt neki adta; Zenthe birtokot Zob-i Mihály adta Werbőczinek, végül Pesthyen birtokot pedig ugyanaz királyi megerősítéssel szintén neki (a pépostnak) adományozta. (Ered. N. R. A. 730. cs. 40. sz.) 1571. 1550 október 7, Csővár. Dancz Pál kapitány írja Jakusith Ferencnek, hogy emberei két törököt fogtak, az egyiktől megtudta, hogy a budai basa Szolnok vára megépítését sürgeti a szultánnál, s hogy előző nap a basa népeivel megindult Cegléd felé, de a váci bég csak másnap csatlakozott hozzá. (Magyar levelestár I. k. 74. 1.) 1572. 1551 március 2, Szászsebes. Izabella k.-né Hrwsthan pasa fővezérhez írt levelében közli, hogy Fráter György a németek javára működik, azért török sereget kér Erdélybe, s hogy Petrovich Péter halálra kész híve Ferdinánd k.-nak. Kéri, hogy Becse várát hagyják meg az ő és fia kezén, akkor a tiszántúli részen a törökök és magyarok közti viszály megszűnik. Leírja egyben, hogy a török megbízottak az ő jelenlétében azt Ígérték, ha Becse várát neki átengedik és a szerémi zanchakhoz csatolják, a szultán a Duna—Tisza közét átengedi János k. fiának (a Danubio ex una parte terram quam petistis, ab alia vero parte Tibisci mediam partém filio Joannis regis Stephano regi concedet, nec